Biciklinap.

Tegnap szokás szerint átmentem, majd ananászpucolás után letelepedtünk a kanapéra pamlagra a laptop elé. Úgy gondoltam, megnézhetnénk a St. Trinian’s-t. Aztán így is lett. (Nagyon szeretem ezt a filmet, és így az ötödik megtekintés után kívülről tudom szinte az egész szövegét.) Nos. A lényeg, hogy nem csak nekem tetszett a film. (Amúgy film közben hívott Timi, aki a blogomból tudta meg, hogy meleg vagyok. De ő nem ám ezen akadt ki, hanem hogy majdnem legalul említettem meg az egyik bejegyzésemben…) A film után képeket nézegettünk... És láttam (végre) a Papírhajó Kapitányáról is képet. Ezután még elmajszoltunk egy marcipánt, majd ő levelet írt, én pedig bealudtam… Fél kettőkor, mikor készen lett a körlevéllel, felébresztett és gyorsan ágyba bújtunk…

Hétkor keltünk. Volna. Aztán lett belőle fél nyolc, majd fél tíz, (mert ööö… elhúztuk kicsit az ébredést), aztán gyors zuhany és reggeli után elindultunk Szentendre felé biciklin.

Namármost, kérem szépen, azt tudni illik, hogy én három éve nem ültem biciklin. És azt hittem, hogy nagyon béna leszek. És nem! Nem voltam az. (Annyira.) A városban azért izgultam a kereszteződéseknél, mert eléggé féltem attól, hogy pont akkor dőlök éppen el, mikor egy szééép nagy kamion jön felém, de hál’ Istennek ezt is megúsztam. Végül kiértünk a belvárosból, majd az Árpád hídon átkelve már egész jól éreztem magam. (Ugyanis arra már nem annyira zsúfoltak az utcák és forgalom sincs (nagyon)). Mentünk, mentünk, majd végre kiértünk a Római Partra, ahol észrevettem, hogy már egyáltalán nincs fent a Duna. Elhagytuk Budapestet és hajtottunk tovább… Mikor Budakalásznál jártunk, az út hirtelen mocsárrá változott, úgyhogy módosítottunk az útvonalon, míg egy mezőre kiérve úgy döntöttünk, hogy ott letáborozunk. Megeszegettük a szendvicseinket, majd pihentünk kicsit a hangyaboly közepén.

Visszafelé módosított útvonalon jöttünk, átmentünk az M0-ás hídon, és utána már kezdtem érezni, hogy fáradok. Node sebaj, mentünk tovább, bár én már kissé kókadtan… Aztán elértünk a lépcsőhöz, ahol felvetődött egy Lókérdés, hogy vajon hogyan került az oda? (Nézd meg alaposan a mellékelt képet.) Mivel nem nagyon jöttünk rá, továbbmentünk, majd a macskakő kissé szétrázott. De végül megérkeztünk és otthon várt minket a finom tea meg a pamlag. Kis szieszta (khm… khm…) után még egy fürdés és nekem rohannom kellett, mert négyre haza kellett (volna) érnem.

De szerencsére négy óra öt perckor el tudtam indulni, és most pedig egy nagyon klassz és kellemesen fárasztó napot tudhatok/tudhatunk magam mögött.

(És megőrülök, hogy nem lehet normálisan beilleszteni egy képet.)