Ma végre megtörtént, amire már nagyon régóta vágyom… Egy régi, titkos álmom. Mikor Lacival elkezdtünk görkorizni, akkor gondoltam rá először. Most pedig végre teljesült. Boldog voltam, mikor fél tízkor, csapzottan, izzadtan érkeztem meg. És vigyorogtam. Mint a tejbetök. Vagy vadalma. Vagy valami hasonló nagyon szép és vicces hasonlat.
Mi volt ez? Görkorival jöttem végig a körúton úgy, hogy a két tornacipőmet összekötöttem a cipőfűzővel, a nyakamba dobtam és így gurultam a Boráros tértől egészen a Blaháig. Néhol majdnem botlottam egyet, mert ilyen jók a magyar járdák, dehát sebaj. A lényeg, hogy végig mosolyogva (itt-ott nevetve) tettem meg az utat…
Apu hülyének nézett és most biztos a kedves olvasó is… De sebaj. Én örülök magamnak. Magamban…
6 megjegyzés:
ez biztos szuper érzés lehetett, szabadon a városban:) és ha mások is látják, hogy mosolyogsz, biztos gondolják, hogy szépnek látod a világot, ami a a legfontosabb:)
Have a nice day!:)
Ezt akár félre is lehetne értelmezni. ^^
Haha... :]Hogy érted? Mármint te hogy értelmez(het)néd félre?
Első olvasatra úgy jött le nekem: annak örülünk, hogy valami jó dolog történt Lacival (például csók, vagy ilyesmi). Saját hibám, mindig valami másodjelentést keresek a sorok között. x'D
Az előbbit én írtam, csak béna vagyok! (^_^)"
Lacival mi olyat már nem játszunk. :]
Megjegyzés küldése