Sokszor gondolkodom. Általában teljesen fölöslegesen… Ilyenkor csak kikapcsolnám az agyam és felraknám egy polcra… Mert ha én gondolkodom, akkor annak nem szokott jó vége lenni. Mert ilyenkor mindig az van, hogy rájövök, hogy igazából nem szeretem azt, akivel vagyok, vagy ilyenkor találok ki egy újabb dolgot, amin megsértődhetek, és hogy az milyen jó nekem, hogy végre megint durcázhatok, vagy ilyenkor épp arra gondolok, hogy jaj, szegény PaPe, téged senki sem szeret és bizony milyen rossz neked… Pedig talán ilyenkor egyik sem igaz… Nincs okom megsértődni és tudom, hogy szeretnek… És hogy sokan. Igen, ezt most leírtam, minden szerénytelenség nélkül.
Tehát valahogy meg kell tanulnom nem gondolkodni… Ilyeneken. Mert ez felemészt… Ma is ugyanez volt. És megint baj lett belőle. Pedig nem akartam. Csak… Hülye agy! Hülye agy! Hülye agy! (Bár a Micimackóban is mindig a „Gondolj! Gondolj! Gondolj!” viszi előre a történetet, de úgy látszik, nálam ez fordítva működik… Ha valaki ismer véletlenül egy pszichológust (vagy ez már pszichiáterre tartozik?), aki netán egyszer meghallgatna ezzel kapcsolatban, kérem, jelezze!
Amúgy nem is erről szerettem volna írni… Hanem furcsa dolgokról… (Jó. Ez most úgy hangzik, mintha a fent leírtak nem lennének furcsák.) Tehát. Tegnap felszálltam a 4-6-os villamospótlóra, ami már alapjáraton egy furcsa dolog, de nem ez volt az, amin a legjobban meglepődtem… Hanem az, hogy felszállt utánam egy cigány roma család. Mármint anyuka, meg gyerekek… Épp azon csodálkoztam, hogy a kisfiúnak, aki úgy 10 év körül lehetett, milyen nagy műfegyverkészlet van a kezében; mikor az édesanyja megszólalt: „Lakatos Sullivan (vagy Száliven? Ezt hogy írják magyarul???), azonnal ülj le!” Én meg ekkor néztem, mint ama ismert borjú ama ismert újkapura.
Ezután, kiértem a Margitszigetre, ahol letelepedtünk a pokrócra, majd jött egy kis izé kislány, akit az anyukája Fábiának nevezett… Mint az autómárka… És ismét megjelent az arcomon az előbbi kifejezés.
De a legfurcsább (mégis legszebb?) dolog hazafelé történt… Mikor Annamarival sétáltunk a Nyugati felé, hirtelen azon vettem észre magam, hogy az előttünk kézen fogva sétáló párt nézem… És rájöttem, hogy miért bámulom őket annyira: mert mindketten fiúk voltak. Ekkor eltöltött valami leírhatatlan érzés… Nem, nem düh vagy undor, nem. Sokkal inkább valami csodálatszerű. Hogy fel merik vállalni. Hogy bátrak. (Bár az is lehet, hogy épp csak nagy ívben szarnak tojnak a világra.) De akkor is… Akkor is valami áhítat volt bennem, hogy mégis… Mi lenne, ha… Ha én is így tennék. Én is így tehetnék…
Amúgy meg azon gondolkodom, hogy menjek-é 28-án blogtalálkozóra… Lehet, hogy jó lenne… Lehet, hogy jót tenne… Nem tudom. Ezt sem…
„Törj ki a kibaszott kiszabott keretből,
hogy önmagad lehess, ne egy az ezerből!
És éld úgy szívből az életed,
Csak így lehetsz az, aki ma mindent megtehet!”
5 megjegyzés:
Hát Pape, én is gondolkodom ilyeneken mint te, s lehet hogy ez csak egy egészen természetes viselkedésmód, hogy néha törődésre és megerősítésre vágysz az emberek részéről/vagy bizonyos emberek részéről, hogy tényleg szeretnek-e!
Sokat gondolkodom arról is, hogy nekem is kell egy pszichológus, de a saját nagynénémhez már csak nem megyek el. Ha már nagynéni-pszichológus. Szóval merem ajánlani, ha tényleg szükséged van rá, bár szerintem nem.
Na puszillak, légy jó, s még annyit, hogy abszolút öröm a Nyugatinál történt dolog. Szeretek ilyet látni. Ennyi:]
S hogy tudd, SZERETLEK<3 csupa nagybetűvel:)
Szia!:)
hát ez szuper, hogy fogták egymás kezét:) sok meleg párt látok én is, de ők nem fogják egymás kezét...nem tudom, akiket Te láttál biztos nagyon bátrak voltak, és egy kicsit magukban harcoltak is azért, hogy ezt itthon Magyarországon is bárki megtehesse, hiszen úgy tudom, hogy pl. Spanyolországban olyan sokszor vonultak fel a melegek az utcára, és harcoltak a jogaikért, hogy mára már teljesen elfogadják őket. Lehet, ha itthon is több ilyen lenne, javulna a helyzet az elfogadásról. De azért biztos jó lehet kipróbálni pl a Margitszigeten kézenfogva sétálgatni... :))
milyen blogtalálkozó lesz?:) csak nem olyan, hogy akinek blogspot.com-os blogja van, szerveznek egy találkozót?:)
Szép hetet Neked:)
Zsolti
és én is várom a blogomra a hozzászlásaidat, mert nagyon kíváncsi vagyok rájuk, már régóta nem írtál nekem, nézd meg, van rengeteg új cikk ;)
akármilyen gáz, én arra gondoltam, hogy lehet, hogy külföldiek, és nem tudják, hogy ez itt nem járja:P
amúgy meg megmondtam: gyere 28án!:P Ha nem akarsz, akkor megfoglak és odacipellek:P
Megjegyzés küldése