Kedvenc szerzőmtől.

Döglött ló csontvázán

Vágtat a halott költő,

Az öröm rágja lassan

Sorvadt húsát.

Mögötte elégett versek

Szürke porát

Hordja messze

A feledés szele.

Táskájában néhány

Múzsa-maradvány

- Pár láb, keblek,

Mosolyok s szempárok sora..

Maga elé kiszáradt könnyek

Sóját szórja,

S várja, hogy a sors újra

A mennyből a pokolra túrja

… hogy feltámadhasson.

(Balázsevits Timea)

Semmi bajom… Csak… Szép.