Ihlethiány.

Olyan sok mindenről terveztem, hogy írok… Írni akartam például Kapitány „A melegek istene” című bejegyzésére egy válaszbejegyzést, aztán vártam még, hogy írjon Viktor az összetartásról és a munkaszerzésről, csak azt még nem írta meg, akartam még írni apámról (de ő szerintem örökösen offon marad), akartam még írni a lassan irtógyorsan közeledő iskoláról, de valamiért most ez az egész még a levegőben lóg. Nem tudom, miért, de nem tudok írni normális bejegyzéseket…

Most is inkább csak olyan össze-vissza, mindenféle, durrbele írás lesz… Vagy nem. Vagy nem is tudom…

Augusztus 20.

Éljen az ország 1009. szülinapja! Vagy mivanmár. Mivoltmár. Na mindegy. Tehát ünnepeltünk. Az ország szépen kiöltözött piros-fehér-zöldbe, Parlamentnél zászlófelvonás, városban milliónyi turista, perecárusok, minden, mi jó. Persze mi sem maradhatunk ki ebből az egészből. Senki sem maradhat ki belőle. Ha otthon marad, a tévében nézheti a tűzijátékot, illetve a csatorna logója mellett a magyar zászló ikonját, ha pedig kimerészkedik az utcára, akkor lépten-nyomon ünneplőkbe és kíváncsiskodókba botlik. Este pedig eljön a nagy piff-puff, azaz a tűzijáték. Persze ha kimentél az utcára, akkor biztos valamilyen híd közelében keresed a legjobb helyet, hogy megcsodálhasd a fényjátékot. Nyomorogsz a tömegben, ahol ha szerencséd van, bentmarad a zsebedben a telefonod és pénztárcád, ha nincs, akkor meg csak magadat hibáztathatod érte…
Krisszel kimentünk, találkoztunk pár osztálytársammal, majd így hatosban kiáltunk a Petőfi hídra, ahol remek kilátás nyílt… Három fára, amik pont eltakarták a tűzijátékot, de sebaj, a nagyon magasra kilőtt fénybombák is igen szépek voltak. (Elég sokan a következő mondatokkal hagyták el a helyet: „Hát ez egy forintot sem ér… Minek jöttünk mi ide?” Na mármostkéremszépen, az ilyen minek megy ki? Mit vár egy tűzijátéktól? Hogy majd piros-fehér-zölden ki fogja írni az adott személy nevét? OMG.)
No mindegy. Tehát ez volt a nagy nemzeti ünnep.

Az Avatar

Péntekre már le volt foglalva a jegyünk az Avatar című film hivatalos trailerére, úgyhogy már reggel nagyon izgultunk, hogy mit fogunk látni este… De ne vágjunk ennyire a dolgok közepébe, hiszen volt még egy fontos dolog délután, megnevezve Anett, akivel már közel egy éve beszélek MSN-en, de még nem volt időnk (kedvünk) találkozni, és végre sikerült. Na jó, amúgy erről ennyi épp elég is.
Épp hogy elváltam Anettől, Krisz már meg is érkezett, majd kis késéssel Annamari is, így hármasban elmentünk az Arénába, majd némi croissantmajszolás után sikerült bejutnunk a terembe, de nagy meglepetésünkre, a bejáratnál hideg kólával fogadtak bennünket. Meg is lepődtünk nagyon, hiszen a jegy ingyenes volt, de ez biztos nagyon megérte a legnagyobb kólagyártó cégnek…
Akkor most a filmről… Tehát a rendező James Cameron (tudjátok, aki többek között a Titanicot is rendezte) az elején köszöntött bennünket, majd végre elkezdődött a trailer (erre nem találok normális magyar szót). Hm… Szóval a filmben lesz akció (katonák, fegyverek, harc), animáció (a „navik” teste számítógéppel lett megoldva, de amúgy érdekes technika, hiszen mégis színészek játszották őket), romantika (ó már, ez mindenhol ott van), kaland (vajon ki marad életben?), és sorolhatnám… Elvileg új technikával készül a film, de erről nem írnék, mert nem értek hozzá.

Hogyan veszítsünk el egy barátot egy óra alatt?

Lacival szerdán letárgyaltuk, hogy én most szombaton 11-kor átmegyek hozzá… Én direkt ezért jó korán felkeltem Krisszéknél, hogy elkészüljek és időben odaérjek… Oda is értem kis késéssel, beléptem a szobájába, és meglepődtem. Hogy miért? Mert a nővére volt ott… Aki mondta, hogy Laci épp annál a srácnál aludt, akit múlt hét (!) hétvégén ismert meg, mikor hazafelé jöttünk Alterből… Nem is ez volt a probléma, mert jöjjön össze azzal, akivel akar (sőt, kifejezetten örülnék, ha összejönne valakivel), hanem az, hogy megfeledkezett rólam… Mikor még júniusban eljátszotta a bizalmam (jó, ott még volt egy plussz dolog, de ez most mindegy), akkor úgy voltam vele, hogy jó, barátok vagyunk, adok még egy esélyt… De nem… Megint egy pasi miatt leszarja a barátságunk… Elegem van… A nővére hazahívta, én addig segítettem neki kitölteni pár papírt… Mikor hazajött, én pont befejeztem a társalgást Viollal és hazajöttem. Patriknak teljesen igaza volt: „Azt fogom adni, amit kapok…” És én is ezt fogom tenni. Ha Laci leszarja a fejem, én is leszarom az övét… Ennyit erről, téma lezárva. Örökre.