2010. január 2., szombat

2010. Változás lesz! Ígérem.

Pontosabban: remélem. Mert mindenképpen kell… Miért? Mert ami mostanában velem történik/van, cseppet sem érdemli a jelzőt, viszont a kényelmetlent és a változékonyt eléggé.
Hazafelé jövet hangosan szólt a zene a fülemben, gyorsan váltakoztak a dalszövegek… Egyik lázadásra buzdít, másik azt mondja, hogy nyugodjak meg… Volt egy, ami nagyon megragadott, pedig először hallottam:

”If you’re cold I’ll keep you warm,
If you’re low just hold on,
Cause I will be your safety…
Oh, don’t leave home!”

(Dido – Don’t Leave Home)

Ekkor egy filmbe illő jelenet játszódott le a képzeletemben… Ahogy futok, futok és futok… Ledobom a vállamról a sporttáskát és rohanok tovább… Lihegek, majd végül egy folyóparton kötök ki… Ahol leülök, majd az éjszakával betakarózva alszom el.
Pont ezért szeretnék változást… Egy olyan dalszöveg, ami arról szól, hogy maradjak otthon, mert ott biztonságban vagyok, mégis arra késztet, hogy szaladjak… Hogy szaladjak el. Szakadjak ki az életemből. Mert tényleg nem jól állnak a dolgok mostanában. Azt hiszem.
Krisznél is voltam karácsonykor. Egyértelmű. [Hogy most miért erről írok? Hogy hogyan jött ez ide? Nem tudom… Régen írtam épkézláb bejegyzést… Olyan igazit. Művészit. Szórakoztatót. Elgondolkodtatót. Most… Nem tudok. Nem megy. Olyat szeretnék, mint amilyen
ez volt. Még egy régesrégi blogomban.] Tehát egyértelmű, hogy Nála is karácsonyoztam… Átadtam a Kockás Fülű Nyúlt, majd ő is átadta a… a… karkötőket… Azt mondta, hogy ez legyen egy jelképes eljegyzési gyűrű. Legyen. Majd kimentünk a szüleihez, akik végre megengedték, hogy tegezzem őket.
Pár nappal később kimentem Annamarihoz Őrbottyánba, majd meghallgattuk egymás gondját-baját, én pedig felhívtam Kriszt, hogy szakítsunk. Igen, ezt mondtam…
Persze Krisz kijött elém este a pályaudvarra [Annamarinál nagyon jól éreztem magam by the way, de sajnálom, hogy el kellett tűrnie egy élőhalottat [aka én] egész nap], majd hazabattyogtunk. Itthon persze nekiálltunk a nagy beszélgetésnek… “Nekem ez kell.” “Nekem ez hiányzik.” “Ezen változtass.” Ilyenek hangzottak el… Végül mégis együtt maradtunk.
Egyszer fent, egyszer lent… Néha nagyon lent… Egyszer ő a hatalmas, aki átölel, megvéd. Egyszer ő a kicsi, a védeni való. Egyszer én vagyok a bunkó. Egyszer ő az önző. Így van ez. És idén kiderül, meddig bírjuk mennyire szeretjük egymást.
Igen, szeretem Kriszt.
Igen, néha sok.
Igen, néha kevés vagyok neki.
Néha. De az, hogy szeretem, az állandó. [És szerintem ez a fontos.]
No tehát. Vissza az eredeti kerékvágásba. [Megjegyezném, apu vehetett volna finomabb pezsgőt is, mert amit most iszogatok, túl száraz, én meg nagyon nem szeretem a szárazat. Majd ha hatvan leszek, megkedvelem.]
És eljött az újév. Új év. És tudom, hogy változtatni fogok…
Mert 1: Annamarit nem akarom (mégegyszer) elveszíteni, mert nagyon szeretem. [Nem tudok sajnos jobb szót, ami ezt jobban kifejezné.], 2: rá kell állnom a tanulásra, mert én igenis be AKAROK jutni arra a kibaszott Corvinusra, és ebben senki sem hátráltathat, 3: apuval többet kell törődnöm, mert nagyon elhagyta saját magát, 4: Mazsolával többet akarok fogok találkozni, 5: Viktorral is szeretnék találkozni, mert már nagyon rég láttam, 6: muszáj lesz végre megcsinálnom a szobám, mert még mindig nem tetszik a jelenlegi állapotában, és végül, de nem utolsó sorban a bűvös 7: blog, blog és blog. Olvashatóbbat, izgalmasabbat, élvezetesebbet. Fogok írni.
A változás holnap kezdődik. Egy hajvágással. [Még nem vagyok benne biztos, hogy elég bátor leszek, de egy nagyobb hajvágás nálam mindig változást jelent.]
Vettem magamnak egy MP4 lejátszót… Már megint… Az utcán is menekülök a valóságból. De talán azért, mert ez Magyarország. A pesszimizmus, a tagadás és az ítéletek országa. Remélem, ez megváltozik 2010-ben.
Mindenkinek vidám új évet kívánok én, PaPe, ezen blog írója. :]

1 megjegyzés:

PoncedeleonAve írta...

egyrészt magyarország nemis!.
Másrészt, szerény véleményem szerint, az a jobbik blog ami személyes. Nem az a kritika meg a régi blogod, nekem a tied egyre jobban tetszik, többet tudok meg rólad.
Node ez is egy másféle dolog, én épp ezért hagytam abba az írást, nem akartam személyeskedni, nem tudtam mit irhatok le, és mit tarthatok meg magamnak, de a te írásaidat szeretem olvasni!

Neked is boldog új évet peti!