Nowadays I’m listening to.

Nemrég valahogy Kyle blogjába keveredtem, majd ott olvastam egy bejegyzést a mostanában kedvelt albumairól, így én is kedvet kaptam a zenéről íráshoz, így arra gondoltam, írok az általában mostanában sokat számokról, hátha talál olyat a kedves olvasó, amit ő is megkedvel. [Sorrend lényegtelen.]
New York City Lights [Előadó: Sophie Ellis-Bextor, Album: Trip The Light Fantastic (2007)]: Igaz, hogy már régi, de szerintem Sophie egyik legjobb száma, ráadásul mostanában eléggé sokat gondolok külföldre, hogy utaznék, és miért ne pont New Yorkba? [Bár a válasz egyszerű: drága.] Meg mindig sötét van, így mikor hazafelé jövök, a körút ki van világítva és –talán- kicsit úgy néz ki, mint egy mini NY. Emellett Sophie gyönyörűségesen szépségesen tökéletesen ragyogó brit kiejtése mindig lenyűgöz.
Quicksand [Előadó: La Roux, Album: La Roux (2009)]: Eleanor Jackson kisasszony hangja annyira bassza a fülem zavaró, hogy már kellemesnek tűnik sokadik hallgatás után. Igaz, hogy a cím erősen Ms. Spearst juttatja eszembe, de [hál Istennek?] semmi köze a szőkeség számához. Ahogy a szám producere is megmondta, ez a szám arról szól, hogy erős érzés keletkezik benned, mikor valakivel filmet nézel vagy zenét hallgatsz és annyira sóvárogtok egymás iránt, hogy szinte fáj csak ülni egymás mellett… [Kiemelten ajánlott még: Tigerlily.]
You’ll Find A Way (Switch & Sinden Remix) [Előadó: Santigold, Album: Fame OST (2009)]: Miután megnéztem a Hírnév (Fame) című filmet, [ami amúgy is mély hatást gyakorolt rám a maga művészetközpontúságával] kedvem támadt letölteni az albumot és ez a szám fogott meg leginkább. Talán az érdekes hanghatások, hangszerválasztás és éneklési technika miatt. Erősen ajánlott.
Wear My Kiss [Előadó: Sugababes, Album: Sweet 7 (2010)]: Annyira nem Sugababes, hogy már jó.
Starstrukk feat. Katy Perry [Előadó: 3OH!3, Album: Want (2009)]: Ms. Perry hangja nagyon hiányzott már és egész jó kis nótát dobtak össze a fiúkkal. Kiemelném, hogy igen ritka, ha egy számban csak úgy fütyörésznek. Ez bejön.
Blame It On The Girls [Előadó: Mika, Album: The Boy Who Knew Too Much (2009)]: Egyszerűen mert Mika őrült és jó.
Boys And Girls [Előadó: Pixie Lott, Album: Turn It Up (2009)]: Néha a szar rossz számok is megtetszenek, ha jó a klipjük.
Teeth [Előadó: Lady GaGa, Album: The Fame Monster (2009)]: A ‘30-as évek hangulatát idéző, egyben törzsi alappal ellátott szám már első hallgatáskor megtetszett. Nem azért, mert Lady GaGa annyira jó énekes lenne [valljuk be, igazán átlagos hangja van, nem úgy, mint pl. La Roux-nak], hanem mert lehetne rá akár charlestonozni is és arról szól, hogy ki akarja hozni a másikból [párjából] az állatot. [Amúgy az albumról más számokat is ajánlanék.]
Next Time (Remix) [Előadó: Kina Grannis & Ryan Abugan, Album: sincerely, me. (2006)]: Kinát először jutyúbon fedeztem fel, aztán szép lassan elkezdtem letöltögetni a számait, mígnem rábukkantam erre a gyöngyszemre. Az eredeti sem rossz, de a remix ellenállhatatlan.
Ennyit mára a kultúráról.