Budapesti ((tömeg)közlekedési) fajmeghatározó.

Igen sokfajta állat lakja országunk fővárosát, egy rövid kis összefoglaló belőlük:
Mindenek előtt ott van a legegyszerűbb, legelterjedtebb faj, a szürke ember. Ennek az a tulajdonsága van, hogy nem tűnik ki a többi szürke ember közül, egybeolvad és masszaként mozog. Egyénisége nincs.
Ott van a biccs, ami a következőkből áll: rózsaszín mindenlófasz, magassarkú lábbeli (legyen szó cipőről, csizmáról, tornacipőről vagy akár papucsról), mélyen kivágott dekoltázs, napszemüveg [akár este van, akár nappal, ez kötelező tartozék], alkalomadtán vékony bőrszalaggal hozzákötözött “kutya”-csúfolatú patkány, melyet gyakran hord a biccs váltáskában.
Az öreg néni jellemzője, hogy banyatankkal rendelkezik, mely rendszerint korlátozza a többi fajt a közlekedésben, de ez őt cseppet sem zavarja. Az öreg néni elvárja, mikor felkerül a tömegközlekedés címszóval ellátott BKV-járatra, hogy a többi egyed átadja neki az ülést, hiszen neki elsőbbségi joga van. Ha a többi egyed nem teszi meg az ülésátadást, általában morcos képet vág.
A határozatlan olyan faj, mely csak ténfereg az utcán és váratlan pillanatokban irányt változtat, ezzel akadályozva a többi fajt, illetve balesetet váltva ki. [Az ilyet a szerző általában vagy fellöki vagy egy “Takarodj!” felszólalással észhez téríti.]
Igen jellemző még fővárosunk fajai közül a hajléktalan, melynek egyik kezéhez egy magazin van ragasztva, a másikban pedig listát hord. Ennek igénytelenebb változata a pohárkezű, mely családi állapotra és betegségre hivatkozva pénzt kér a többi fajtól. A hajléktalan alfaja a testén-gyermeket-hordó-nő, aki a testén tényleg gyermeket hord, ezt általában kendővel rögzíti magához. Az alfajt általában alulexponált nőneműek alkotják.
A bácsi az öreg néni párja, ez legtöbbször alkohol és/vagy dohszagú, általánosságban hasított bőrkabátot hord (ez a téli viselet), esetleg műszálas pulóvert (nyári öltözék).
Ritkán fellelhető, de annál szívderítőbb látvány a párban járó, kedves idős pár, ami kézenfogva jár az utcán, mindkét kilógó végtagjában egy cvekkerrel. Legtöbbet a piac és az otthona között közlekedik, kihalófélben lévő faj.
Nyáron hirtelen jelenik meg és rajzik a kispöcs, amire igazán az jellemző, hogy már délután hatórakor elfogyasztott két sört és ettől totálrészeg. Gyakran nevezi magát béemikszesnek, imónak vagy színnek.
A 90-es évekből itt maradt munkás mindig nejlonszatyorral jár, általában hajnali hat körül kerül utcára, majd délután négykor hazatérve megvacsorázik, elfogyaszt egy doboz/üveg sört, majd letelepszik a kanapéra és talkshowkat vagy jobboldali csatornákat néz.
Az öltönyember ritkán mutatkozik a tömegközlekedésen, akkor is mindig olyan fejet vág, mint akinek egy 12éves serdülő fiú tornacipőjét dugták az orra alá. Kellékei az aktatáska és a zselézett haj.
Az aluljárók zsúfolt népességének tagjai a paprika- és csokoládéárusok, amik közeli rokonai általában. Ők is alulexponáltak.
A körúton előforduló gyakori jelenség a zabáló, aminek általában egy hamburger/szelet pizza/fagylalt lóg ki a szájából. A zabáló általában tizen-, huszonéves lány, súlya 90 kilogrammtól kezdődik, álla néha szőrös, nem zavarja, ha hasfala kilóg ruházata alól.
A Margitszigeten gyakran feltűnik a sportember, amely akár hím, akár nőstény, szűk ruhát vesz fel és abban végez testmozgást, legtöbbször futást. Igen izzadékony, füléből mindig fülhallgató lóg ki.
Most ennyire futotta a szerzőtől, így, körözöttes kenyér majszolás közben.
Inspired by Monogon.