A lélegzés még megy…

Mostanában elég sokminden történik velem, szerencsére. Hisz’ itt a nyár, és nyáron általában az szokott lenni, hogy a barátok vagy elmennek nyaralni, vagy találnak munkát [persze nekik vannak jó ismerőseik jó helyen], vagy szerelembe esnek és az éppen aktuális kéthónapos párjukkal vannak, így a hippitlen hippi unatkozni szokott… De most hál’ Kakaónak nem így van…
Volt itt minden, pénteki parti [köhöm], Közös Fény Virága, álláskeresés, Mazsolának iskolába beiratkozása, újabb plazmálkodás, Lexí-Sztó-Patrik, sörözgetés, hullafáradtság.
Igazán kimerültem így az érettségi végére, nem tudom, valójában miért, mivel alig tanultam rá, de lehet, hogy csak a stressz szívta le az agyam és azzal a testem. Meg most pár napig nem nagyon volt étvágyam, elég volt egy pohár joghurt és két zsömle is egy napra…
Meg vannak olyan dolgok is, amikről nem nagyon tudnék írni, mert vagy nagyon furcsák vagy nem is tudom… Például megtudtam valamit valakiről, ami leginkább a vicc fogalmát öleli fel, illetve történt valami, ami nagyon nagy hatással volt rám, végre volt egy kis örömöm, csak ezzel a dologgal kapcsolatban meg bizonytalan vagyok, mert ajh, ezt nehéz leírni, illetve itt van még ez a dolog a félelemmel is, amit nem tudok leküzdeni, mert a körülmények úgysem fognak változni, így mindig is félni fogok amiatt, hogy megtörténik megint, esetleg most valami sokkal veszélyesebb. Meg van még az is, hogy nekem kell figyelnem arra, hogy más kapcsolata ne menje tönkre [jó, igaz, nem kell figyelnem rá, csak teszem, mert úgy érzem, hogy így a jó].
De szerencsére itt van nekem Mazsolám, aki segít feldolgozni az új élményeket, főleg a legújabbat, ami miatt nem tudok más dologra koncentrálni. [És azt hiszem, lassan az őrületbe kergetem…]
Csak jelentkeztem, hogy élek még.