Matek – emelt – szóbeli.

Hallelujah, túl vagyok rajta. Két hete ezt tanultam, más tantárgyra rá sem néztem, mert úgy éreztem, hogy nem fog menni. Nagyon sok volt az anyag, ráadásul nem ám úgy “akkor van a tört, annak van felső meg alsó része” kellett mondani, hanem matematikául, ami kicsit megnehezítette a felkészülést. De a lényeg, hogy végre túl vagyok rajta. Hárman kaptunk egyszerre időpontot és szerencsé[m]re az egyikük az osztálytársam volt. Megérkeztünk, leültünk a folyosón és vártuk, hogy mikor mehetünk be. Az osztálytársam azzal idegesített, hogy hangosan kérdezgetett, mikor én már épp azon gondolkodtam, hogy ma hova menjünk Mazsival.
Végül bejutottunk, aláírás, tételhúzás [17. tétel: Egybevágósági transzformációk, szimmetrikus sokszögek], döbb: ez mi ez a tétel? Jaaa, tudom már. Leültünk, fél órát dolgoztunk rajta, majd a negyvenöt körüli, mackótípusú bácsi megkérdezte:
- Akkor ki szeretné kezdeni?
Síri csönd, szamárkórók húznak el a láthatáron.
- Jó, két perc és valaki kezdi.
Én már nem nagyon tudtam magammal mit kezdeni, úgy voltam vele, hogy kész, úgyhogy jelentkeztem.
- A 17-es tételt húztam, szeretném először a feladattal kezdeni… Blahblahblah.
- Tehát akkor úgy gondolja, hogy ezzel bebizonyította, hogy n oldalú szabályos sokszögnek n db szimmetria tengelye van? – kérdezte kissé gyanúsan, mikor már befejeztem a mondanivalómat.
- Igen! – háhá, határozottan vágtam vissza, erre nem reagált semmit. Még feltett pár kérdést, mellette a kissé kedvesebb szintén mackóforma csak két kérdést engedett meg magának, a jobbra ülő hölgyike pedig végig csöndben ücsörgött, bár az arcán olyasmi tekintet volt, mintha megijesztettem volna… No sebaj. 15 perc alatt ledaráltam a húszperces tételt, majd elégedetten távoztam… Bár a középső mackóúr kicsit szigorúnak tűnt, úgyhogy biztosan nem lesz maximális a pont, de a 35-ből 27 kell, hogy ne rontsak az írásbelin, annyit meg, remélem, össze tudtam szedni.
És akkor most jöhet a többi tantárgy. Huh.