Tegnap éjjel tizenegy után pár perccel bandukoltam hazafelé, fülemben természetesen szólt a zene, már az előző és a mi utcán között jártam… Leelőztem egy férfit és egy srácot, akik [valószínűleg] arabul beszélgettek, majd az egyik kapualjból kijött egy [natürlich alulexponált] fiú, és kérdezte, hogy van-e kétszázasom. Én le sem lassítottam, de mondtam, hogy sajnálom, de nincs nálam pénz. Jöttem tovább, hátranéztem, láttam, hogy ahogy a pár is jön, ő is jön… A pár másfelé ment tovább, de a srác jött utánam… Bal kezemben tartottam az esernyőt, jobbal pedig a táskámban kotortam a kulcs után… Előhúztam a kulcscsomómat. Baszd meg, ez nem jó. [Tudni kell, hogy mikor hazamegyek, kapukóddal szoktam kinyitni a kaput, mert az én csomómon nincs kapukulcs és a kapucsengő ilyenkor csönget egyet fent, amire apám mindig felébred… Ezért tegnap kivételesen apám kulcsát is magammal vittem, hogy majd ne ébresszem fel.] Elővettem végre apám kulcsát, de addigra beért a srác.
- Mennyi az idő? Van telefonod? Mutasd meg rajta!
- Nincs telefonom és negyed tizenkettő. – Ennyi erővel akár azt is mondhatta volna, hogy adjam oda a telefonom… Közben apám kulcscsomóján kerestem a megfelelő kulcsot, de nem voltam benne biztos, hogy melyik az.
- Van nálad pénz? Van telefonod?
- Nincs nálam pénz és nincs telefonom.
- Mutasd meg! – Hogy nincs? Melyik lehet az a kulcs? Mintha lett volna rajta ilyen műanyag izé.
- Mi van a füledben?
- Fülhallgató.
- És azt mibe dugtad? – Erre fogta magát és belenyúlt a nadrágom bal zsebébe. Oda az mp4-em! Hirtelen ötlettől vezérelve megragadtam a csuklóját és kirántottam a zsebemből.
- Ne túrkálj! – Jééé, nincs nála a lejátszóm. Szerencsémre tegnap kivételesen a jobb zsebembe tettem.
- Megkésellek, baszod! – erre előkapott egy bicskát a zsebéből. Nem láttam közvetlenül a pengét, csak azt, ahogy megcsillan rajta a közvilágítás fénye… Annyira nem tudtam, hogy mit kéne csinálnom, hogy nem néztem sem rá, sem a késre, sem sehova, csak a kulcsot kerestem… Megtaláltam! Bedugtam a zárba.
- Van nálad pénz? Megkésellek!
Elfordítottam a kulcsot, a kapu kinyílt, én gyorsan bejöttem és rácsaptam a kaput. Megmenekültem…
Budapest, I hate you!
9 megjegyzés:
Jajj drága:) Pontosan ezért kell hordani mindig magadnál zsebkést,bár manapság, inkább valami praktikus pillangót, vagy kisméretű vadászkést érdemes... Mielőtt még feléd nyúlna a kis bicskájával, azelőtt átszúrod a kezén a mocsoknak a 10 centis élt...
vagy paprikasprayt.
Úúúúristen, de megijedtem. :S Mostanában túl sok rosszat hallani Budapestről... :( Pont most...
jól vagy?
Nagy szerencséd volt basszus. Tényleg hordj magadnál valamit! :S
a bicikliláncot ajánlották már? Egyébként láncokat hordhatsz nyugodtan, súllyal a végén is akár, természetesen dizájncéllal, másrészt amikor kell, egy mozdulattal letéped az övet tartó kis szövetszallagról és megvéded magad... ne sajnáld a támadód, nyugodtan törj el benne pár csontot és végül még taposs az ujjaira is, hogy másban se tehessen kárt, ő nyugodtan megölt volna a semmiért is, megérdemli. Valszeg a következő áldozatát meg is szúrta mostanra, aki akár meg is halt.
MOGYORÓZZ!!!!!!!!!!!!!!!
TÖRJ!!!!!!!!
CSINÁLJUK KI A BARMOKAT!
Uhh banyek! Szerencséd volt. Nálam van gázspray, javaslom szerezz egyet és hord a zsebedben (de lehetőleg ne a kaputok előtt használd, hogy másnap megvárjon!)
Amúgy az ilyenekkel szemben egyáltalán nem vagyok toleráns, az ilyet a Duna mellé állítani, nem kár érte!
Köszönöm szépen az ötleteket, már be is pakoltam magamnak egy védelmi eszközt. Háhá.
Bár nem tudom magam elképzelni, ahogy azzal megijesztem a támadót, sokkal inkább a szavak ember vagyok. :]
Megjegyzés küldése