Munkah. ?.

Mivel véget ért az egész érettségi-mizéria, úgy döntöttem, hogy munkát szerzek… Nem csak azért, hogy ne unatkozzak és valami hasznosat csináljak a nyáron, hanem mert apám egy csöppet kevesebbet keres, mint amennyi a kiadásunk, ezért hétvégenként is dolgoznia kell, szóval gondoltam, segítek neki kicsit.
Elmentem egy-két diákszövetséghez… Volt olyan hely, ahol nem is volt munka [mármint számomra, amúgy lett volna, ha már könyvelő vagyok, vagy mérnökinformatikus, de én csak frissen érettségizett kisfijú vagyok], de szerencsére az egyik helyen ajánlottak is állást egy gyorsétterembe… Meg is beszéltük, hogy csütörtökön megyek interjúra…
Kicsíptem magam, épp indultam volna, mire csörrent a telefon:
- Áttehetnénk jövő hétre az interjút?
- Persze, persze, majd hívjanak, hogy mikor kell mennem.
Megígérték, hogy így lesz, azóta [természetesen] nem hívtak.
Szövetséglátogatás közben beadtam pár ruhaüzletbe is az önéletrajzomat, hiszen az mégiscsak sokkal jobb meló és jobban passzol hozzám is… És pénteken hívtak, hogy vasárnap menjek interjúra… Örültem, mint majom a farkának.
Elmentem, szépen elbeszélgettem az üzletvezetőkisasszonnyal és mondta, hogy ma [azaz hétfő] estig visszahívnak, hogy felvesznek-e vagy sem. Aggódtam, mert láttam, hogy még körülbelül húszan vannak a listán rajtam kívül…
Nem hívtak…
Nem értem én… Ha azt mondják, hogy hívnak, akkor nem hívnak? Mert remélem, ez fordítva is igaz, és olyan helyekről fognak hívni, ahova még csak be sem adtam a jelentkezést… Pedig én próbálok optimistán hozzáállni… Csak… Nem megy.