Csak úgy.

Úgy érzem, kiégtem blogügyileg. Se téma, se ihlet, se inspiráció. Semmisincs. Lehet, hogy ez azért van, mert most az életemben minden rendben van. Végre. Bár ez a “végre” vicces, hiszen sosem vagyok megelégedve azzal, ami épp körülöttem/velem van. Igen, akár most is mondhatnám, hogy még mindig nem tökéletes, hiszen még vár rám a lakásszobafelújítás, de az csak egy párnapos meló, amit majd ügyesen megoldok kisbarátaimmal.
Rájöttem, hogy nagyon jó játszani a szavakkal. Megszerettem a nyelvemet. Ami furcsa, mert eddig igencsak lenéztem, sokkal jobban szerettem az angolt vagy a németet. [A németet, amit tanultam, de használni nem tudom, mégis neki köszönhetem a munkámat. Igen, van melóm, végre. És ennek örülök. Mert ez egy olyan pont volt, amit nagyon gyűlöltem, hogy miért nincs, miért nem lehet… De most végre van. Csak győzzem majd egyetem mellett… Meg persze a Csücsköt sem szeretném elhanyagolni. Jut eszembe. Ma van csücskös megbeszélés, hogy mi, önkéntesek hogyan képzeljük a jövőt és a jelenlegi tagok szintén. Remélem, hogy majd a felsőoktatás és az új munka nem akadályoz abban, hogy néha-néha tehessek vehessek odalent. Önkéntesen. A közért.] Vagy az olyan nyelveket, amiket nem beszélek, de hallottam már.
És megint nem arról írok, amiről akartam, de igazából nem akartam semmiről, csak szeretnék írni, nem volt előttem cél/elhatározás/lófasz/akármi, hogy mit szeretnék én most ide vésni, csak írom és kész. Jön. Nem jön. Ez a baj… Zavar, hogy nem jön [megint] amiről szeretnék írni. Egyfelől. De másfelől meg nem zavar, mert most sem akartam semmiről, mégis tudok írni valamiről. Miről? A semmiről. Kussoltam.
Mostanában egyre több olyan bejegyzést írok, aminek nincs célja, csupán információ rólam, mintha egy híradót néznénk az életemről… Nem gondolkozok el, nem látok mögé a dolgoknak, nem filozofálgatok. És már Annamari is kifejtette, hogy korábban jobban szerette a blogomat, mert ez tényleg csak száraz adat mostanában, régebben pedig színesebb volt az egész, személyesebb volt. De majd lesz megint olyan, csak most nem megy úgy. Meg az is lehet, [amit amúgy szintén ő említett], hogy ez kapcsolódik az önmagam felvállalásához is… Igen, a környezetem befolyásolja, hogy miről írok. Próbálom kizárni, de nem mindig megy. Azt mondják, hogy néha azért nem ír le valamit egy blogger, mert mit szólna hozzá ez meg az. Na én ezt próbálom nagyon magasról leszarni, de nekem sem mindig megy. Ha valakinek nem tetszik amit írok, ne olvassa. És pont. Bibibííí. [Ez főleg szólt annak a fehérgyarmati olvasónak, aki ha épp erre jár, nem csinál mást, mint benyomogatja a bejegyzéseken a nem tetszik gombot.]
Mikor fogom már be? Szóval csak annyit akartam, hogy minden rendben és majd írok szépet is. Puszipacsimindenkinek.