Mika és haj.

Szóval kimentünk a Szigetre, még pénteken. Körbenéztük, nem jött át a fíling [legalábbis nekem], de végül eljött az este és vele a Mika-koncert is. Már megjelenése óta ismerem az előadót és kedvelem is. Nem hittem volna, hogy bármikor láthatom majd élőben, azt pedig végképp nem, hogy ennyire fogom élvezni az előadását. Leginkább az fogott meg, hogy nem egy “hagyományos” koncertet láthattam, hanem egy show-t. Igazi műsort. Akár egy cirkuszi előadás.
Mikor a srác megjelent a színpadon, a környékemen lévő nőneműek együtt élveztek el, én nem akartam nekik mondani, hogy "Ugggyanmár. Tudjuk, hogy meleg. Mit játsszátok itt az agyatokat?”, de végül rájuk hagytam.
Volt itt minden. Hatalmas, felfújható női láb a Big Girl You’re Beautiful alatt; tükröszongorán ugrabugráló énekes; gyönyörű, fekete dobosnő; Billy felirat, mikor Billy Brown beleszeretett egy másik férfiba; ordító tömeg; jófej külföldi nő, aki adott nekünk egy Monstert; Sweet Dreams-feldolgozás [Pink, Tori Amos, Marilyn Manson coverei után nem is rossz], gyilkosság a színpadon [persze csak játékból ám]; és végül pedig elhasznált lábak. [Utóbbiak hozzám tartoztak.]
Mika egy őrült, persze jó értelemben. Sokszor láthattuk a már védjegyévé vált pózban [link], illetve párszor át is öltözött és elhatároztam, hogy nekem kell egy olyan csíkos póló, ami egy frakkra hasonlít.
Élmény volt. Igazán.

Haj.

Most, hogy ismét lenyírtam apám haját, elhatároztam, hogy szívesen teszem. Bárkinek. Két hete Krisz haját vágtam le, és nem panaszkodott, sőt, tetszett neki. A sajátomat meg már úgyis egy éve vágom, szóval rájöttem, hogy bárkinek szívesen levágom a haját, ha szeretné. [Ingyen.] Lehet jelentkezni. Bátraknak.