Nyárzáró bejegyzés.

Na, [végre] itthon vagyok. Vagyis itthon is vagyok kicsit. Elég mozgalmas volt a hét. Végülis a koncert annyira nem is volt rossz, csak kár, hogy azt az együttest nem hallottuk, akiért eredetileg mentünk. Aztán még előtte volt újból véradás, jó is volt, így szünet után. Nagyon sok részt megnéztünk Krisszel a Buffyból, az ötödik évad közepén járunk. Elfáradtam. Vagy a sok semmittevésben, vagy megéreztem, hogy itt az ősz, az egyetem és hirtelen kijött rajtam az izgulás és ezt érzem fáradtságnak. [Amúgy tudtátok, hogy a “fáradtság” és a “fáradság” között van különbség? Fáradtság, mikor kimerült valaki, a “fáradság”-ot pedig csak ebben a mondatban használjuk: “Nem fáradság.” álzó nem probléma.] Amúgy Dávidék felköltöztek Pestre és megnéztük a lakásukat, nem is rossz. Bár azért ketten egy szobában… Szerintem húzós lesz. De majd meglátják.
Tényleg itt van már az egyetem és a munka. Mit csináltam én egész nyáron? Jó, egész sokmindent. Volt egy Kristófratalálás, aztán Kristófelvesztés, blogtali, Sziget [Mika♥], pontnap, Krisszel kibékülés [igen, ez a legfontosabb, de nálam a sorrend sosem a fontossági sorrendet jelképezi], blogdizájnváltás, Csücsök, ablakszigetelés, egy szó mint száz; tartalmas volt a nyár.
Egyébként megsúgom [de tényleg psszt.] hogy igazán fosok félek a sulitól. Most is kaptam meghívót, hogy menjek kocsmatúrára, meg valami hajóra, meg sportnapra [háhá], meg kiskutyafülére, de nem megyek, nem azért, mert sajnálom rá azt a háromezret [jó, amúgy nincs fölös háromezrem], hanem mert félek az új emberektől. Meg az egész új helyzettől. Meg kedden beiratkozás, és mivel nem megyek el ezekre a közös programokra [én,a geci szemét], nagyon csúnyán fognak rám nézni a többiek és senkivel nem tudok majd beszélgetni. Ez meg még jobban csökkenti az önbizalmamat.
Az előbb írtam a diákszövetséges srácnak, hogy mi újság a melóval, mert azt mondta, hogy augusztus végén/szeptember elején kezdünk, de azóta meg nem keresett…
Minden papírt beszereztem az ösztöndíjhoz, mert most nagyon kell a pénz. [Ha már meló nincs.]
Minden gondolat benne van a fejemben, csak össze-vissza bújnak elő. Kis gonoszok. Ha legalább sorba állnának, vagy valami. De nem. Csak úgy zúdulnak, tekeregnek, másznak egymáson. Blőe.
Rendet kéne tennem az asztalomon.