Ide írja a bejegyzés címét. Akaratos, szemét dög vagy te, Windows Live Writer, te.

Történt az, hogy iskolába jártam. Vagyis járok még mindig, jó, éppen nem vagyok ott, mert furcsa is lenne az este fél kilenckor és mire befejezem a bejegyzést, lesz ez már kilenc is, csak olyan meseszerűen akartam kezdeni a mai bejegyzést.
Sok dolog ér mostanában, én egyre jobban kezelem ezek az impressziókat.
Tegnapelőtt esett meg, hogy valamelyik órán beszélgettünk a csoporttársaimmal. Így ültünk szép sorban a padban: A., Moi, Balkezes lány és Zs.. Én mostanában igencsak jól kijövök A.-val, így leginkább vele osztottam meg a gondolataimat. Kérdezte, hogy hogy ismertem meg a párom. [Mert én mindig páromat mondok, bár [egyedül] neki mondtam azt is, hogy barátom.] Mondtam, hogy neten. Mondta, hogy ő is. Erre én: Jó, csak nekem kicsit nehezebb azért. [És akkor azt hittem, hogy elpirulok, később ő ebben meg is erősített.] Kérdezte, hogy miért? Én meg mondtam neki, hogy “Mert ő is fiú, meg én is.” Reakciója: Ja, értem. Jól esett, hogy ilyen könnyedén “fogadta”. Balkezesnek nem akartam mondani, mert szerintem annyira meglepődött volna [azok után, hogy nyomult rám, vagy mert annyira buta], hogy szerintem körbekiabálta volna a termet, hogy:
- Te BUZI vaaagy?
És ehhez nem igazán volt kedvem. De feldobta a napomat A. közvetlensége.
Aztán tegnap sportnap volt, így a PaPénak nem kellett oskolába mennie, több okból is. 1.: Senkinek nem kötelező. 2.: Testi adottságainak köszönhetően (?) nem kérték fel, hogy bármelyik csapatban is tag legyen. 3.: Kedve senem volt nekije.
Ezért itthon töltöttem a napot. Mivel nagyon rég főztem, így kotorásztam a hűtőben kicsit és kipattant a fejemből csak úgy egy recept. Mint Pallasz Athéné.
Így csináltam egy finom kis brokkolis tésztát. [Előre szólok, hogy amelyik vinnyogni mer, hogy “brokkoli fúúj”, annak rácsapok a farkára egy ráspollyal.
Tehát a recept a következő [teljesen egyedi, PaPe-kitalált]:
Hozzávalókok:
1 zacskó fagyasztott brokkoli [jó, persze itt ne ilyen családi kiszerelésre tessék gondolni, hanem a legkisebbre]
0,25 kg penne [vagy szarvacska vagy ízlés szerinti tészta, tőlem akár cérnametélt is lehet, ha valaki úgy kívánja, csak az kicsit furcsa ízlésre vall]
Hűtőben megmaradt felvágott [sonka, párizsi, akármi, ami egy szokásos vákuumcsomagolásban meg szokott maradni pár nap után]
1 paradicsom
3 evőkanál tejföl
olaj, fűszerek, só
Az olajon megpirítjuk a kockákra vágott husit [vegetáriánusok kihagyhatják], hozzáadjuk a szintén felkockázott paradicsomot, pirítjuk még kicsit, közben forrásban lévő vízbe dobjuk a még fagyott brokit. [Közben persze már rég főzzük a tésztát, csak nem vagyok annyira vizuális, hogy lássam magam előtt az egész folyamatot.]
A brokkolit addig hagyjuk a vízben, míg az újra gyöngyöződni nem kezd, ekkor leszűrjük, és hozzáadjuk a húsparadicsomhoz. Azt félrehúzzuk, leszűrjük a tésztát, hozzáadjuk a brokkoliparadicsomhúshoz, hozzáadjuk a tejfölt és kakukkfüvet meg rozmaringot, sót és borsot meg pici szerecsendiót. Sajttal megszórjuk és jól megesszük. Tádám.
Ma pedig suli után [amúgy suliban nem értem ezt a pszichológia órát. Nem elég, hogy tök fölösleges dolgokat tanítanak, a tanár selypít is, nem enged enni órán [sem és szünetben sem], illetve köhögnünk sem szabad. Ejjejj.] fogtam magam, megpucováltam a gombákokat, a tönkükből csináltam egy kis pörköltet, a fejeket meg jól kirántottam. [A gombapörköltet és a rántott gombát szerintem nem kell leírnom, azt minden hülye meg tudja csinálni.]
De a mai napon is volt egy kellemes meglepetés. Jöttem kifelé matekgyakorlat után az épületből, mire egy csoporttársam megkopogtatta a hátam és mondta, hogy tetszik a blogom. Én meg nagyon örültem neki. Még sosem leptek meg így.
Bocsánat, de nem fogok válaszolni az íméledre. Szerintem tudod, miért. [Ezt majd tudja az, akinek írtam.]
Szeretem Kriszt. És nagyon. És ez így is marad.
Holnap meg megyek az Annamáriával vérplazmát adni. Meg vettem egy inget a gyerekosztályon.
Még eszembe jutott, hogy van ez a fura jelenség. Hogy vannak bizonyos emberek, akik jobban megfognak, mint a többi. Többször veszed észre őket az órákon, a folyosókon, az utcán. Én is találtam itt párat. Például van a “Csíkos pulcsis lány”, akinek mindig komoly kifejezés ül az arcán és feltűzve hordja a haját. Vagy ott van még a “Szürkepulcsis fiú”. Akit először egy kicsit oversize, kötött [kissé Mark Darcys] pulcsiban, kötött sálban és piros orral láttam meg. És valamiért őket többször veszem észre, jobban megjegyzem a cselekedeteiket, mint másoknak. Szeretnék olyan karizmatikus megjelenést, mint ami nekik van. Ami miatt a többi ember meglát bennem valami pluszt. Valami egyedit. Valami mást.