Passzív.

A marketingtanárom szerint senkinek nem jó, ha passzív.
Persze ő kereskedelmi szempontból látta így, nem gondolva arra, hogy nagyon, nagyon furcsa jelentéssel bír ugyanez a mondat, másfajta szövegkörnyezetben. Ha például a marketingtanárnő leszbikus lenne [bár én nagyonbuta vagyok és nem tudom, hogy leszbikusoknál van-e ilyen, hogy aktív meg passzív, bár… Na mindegy, ezen majd máskor filózom. Szóval.], például ha a marketingtanárnő férfi lenne, és a férfi marketingtanárnő meleg lenne, akkor valószínűleg nem így hagyta volna el a száját ez a mondat. Mert léteznek passzívok. És ha léteznek passzívok, akkor nekik biztos jó az. Nem? Ugyanezért léteznek [most valami nagyon durva, elnagyolt hasonlatot szerettem volna írni, de nem jut eszembe. Ajjaj, itt gond lesz a gondolkodással. Ki írta? Igenigen. Rolly írta egyszer, hogy milyen fura ez, hogy “gondol” és abban már benne van a “gond”, tehát a gond szüli a gondolkodást, szóval ha nem lenne gond, akkor nem is gondolkodnánk, de mivel “Gondolkodom, tehát vagyok”, akkor nem is lennénk. Ha nem lenne gond. Tehát, akkor vagyok, ha van gond. De nem szeretjük a gondot, mindig le akarjuk küzdeni. Szóval nem akarunk létezni. Aztapicsa. Mind kibaszott öngyilkosok vagyunk. De megint eltértem a tárgytól. Szóval. A durva hasonlat.] és már nem is tudom, hogy miért akartam hasonlatot mondani. Mindegy.
Lényeg a lényeg, hogy vannak passzívok. És jó nekik. [De most ebből meg az jön le [majd egyeseknek], hogy én passzív vagyok, miközben nem, csak izé. Na. Mi a faszért írok én ilyenekről? Mentem aludni.]

”Szalad a vargához, Fűzfahegyen lakó, Varjú Varga Pálhoz. Azt mondja a varga, nem ér ő most arra, ő mostan a cipőt nagy uraknak varrja. Darunak, gólyának, bölömbikának, nem ám ilyen akárki fiának.” – ez meg így eszembe jutott.