2011. április 10., vasárnap

A felhőmetró meg a virágok a pipában.

Ismered azt a metrót, aminek fából van az ablakkerete, fehérek a kapaszkodók és barna, bőrülései vannak, de már ezt is összefirkálták az összefirkálók?
Biztosan ismered.
Én ezen a metrón ma szívesen ájultam volna el. De csak ezen. A bugyiszínűn vagy a másik régin nem, azokat nem szeretem. Meg azokon nem beszél a lány a fenekembe. De ma, ezen, szívesen hullottam volna alá. Aztán az Astoriáról szállítottak volna el a mentők, az a srác, ott szemben nem segített volna, viszont az a bácsi, na igen, ő odasietett volna, majd hívta volna a szolgálatot. Én meg száguldottam volna a mentőautóban, gondolom, az Erzsébetbe, hétvégén gyakran az az ügyeletes kórház, meg közel is van.
Mozgólépcsőn.
Hopp-hopp, csörgök én itt, ahogy mozgok rá a vasra, zörög a táskában a vízipipa [igen, meg kell jegyezni, mégis hatásos, vízipipából is, bár többen állították, hogy úgy nem, pedig mégis, most már ezt is tudjuk], megállok, nem borítom fel ezt a kedves párt. Furcsa, gondolom, műtötték a kis fejedet, mi? Azért van az a hajhiány a tarkódon. Persze, nyúlj csak be a barátnőd kabátja alá. Simogasd a fenekét. Ennél jobban nem tudnád kifejezni, hogy a tiéd. Hogy birtoklod. Persze, fel-alá. Ez az. Na, na. Az már nem a feneke, én csak tudom. Hé. Jó, szerencsére észrevetted, hogy rosszallóan [vagy bandzsán, jaj, kicsi Kéti] nézek rátok. Hánynék.
A metró szele az arcomba fújja a hajam, a kabátom meg egész mögémdobja, rámfeszül a póló, egy szálnyi csont vagyok, szatyorral a kezemben meg a vállamon.
Na, te mért nézel ilyen furcsán? Bár lehet, hogy csak a fejed nehéz, igen, nem is csodálom, aránytalanul nagy fejjel áldott meg téged az ég, sebaj, ne búslakodj, emeld feljebb, úgy már nem tűnik majd olyan hatalmasnak. Még egész szép lány is lehetnél.
Hát nem veszitek észre, hogy mind őrültek vagytok és csak magatokat hülyítitek egészen meg, mígnem beleőrültök az őrültségetekbe?
Hát nem veszitek észre, hogy a tettetett mosoly nem édes?
Hát nem veszitek észre, hogy a repedésekből virágok nőnek?
Hát nem veszitek észre, hogy a tetőablakon keresztül a felhők is láthatóak és szállhatunk velük, csak fantázia kérdése?
Csak a nyirokcsomók. Azok zavarnak nagyon. Meg hogy nem lehet kizárni elkerülni senkit sem, bármennyire szeretnénk.

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Wow. *_*

Mikoyan írta...

Remek remek