2011. április 6., szerda

Találtam a gépen egy publikálatlan bejegyzést [a sok között]. De ezeket én sosem gondolhattam komolyan. Milyen nyafogós. o.O

Én vagyok én, és ezt utálom. Ha nem én lennék, nem így lenne a minden. Nem menekülnének előlem. Tényleg. Bárhogy fejezem ki érdeklődésemet a másik iránt, az vagy leszarja, vagy elmenekül. De jó. Pedig nem teszek semmi rosszat. Nem nyomulok. Nem érek senkihez. Nem mondok ki minden gondolatot, esetleg ami sok lehet. Nem. És éppen ezért nem értem a menekülést sem. Van, aki rámászik a másikra, szó szerint, és ezt viszonozzák is neki. Nekem miért nem? Mi a baj velem?
Igen, büdös és nemszép. Ez vagyok én. Barátságos? Hangulatfüggő. Mostanában egészen jó. [Mellékelt ábra? Menekülés. Mi más?] Lehet, hogy a hangom. Nem, nem az. A személyiségem, igen. Azt is gyűlölöm. Van egyáltalán? Van, mindenkinek, igen. Túl egyszerű vagyok talán. [Erről eszembe jutott, hogy mindig a legegyszerűbb embereknek vannak a legmegdöbbentőbb és legfelvilágosítóbb gondolataik. Persze én nem ilyen vagyok. Nem ilyenfajta egyszerű.] Sok vagyok, az biztos. Gyakran magamnak is. Ilyenkor kiszakadnék. Csak lebegnék az utcán. [A lélek tud dohányozni?] Lebegnék a víz felett. Lebegnék a hegyen.
Törtető kis görcs vagyok. Meggondolatlan. Makacs.
Felülnék egy híd tetejére és ordítanék.
Belelátnék gyakran másokba, hogy mit gondolnak rólam. Nem, nem a pillanatban. Hanem a mindig. Minek látnak? Szőke, szemüveges csontkollekció. Vihogó fóka. Bánatkupac. Ember. [Ember?] Szeretnivaló. [Se.]
Csak alkohollal vagyok elviselhető, ezt már megfigyeltem.
De ennyire érzik a rezgést? Hogy inkább azt mondják, NEM, minthogy közelebb engedjenek? Megértem, valószínűleg én is ilyen vagyok. Nem vagyok én semmilyen. Tudatos tudattalanság.
Teljesen megértem, hogy Ms Spears leborotválta a haját. Teljesen.
Az ujjam végighúzom a gerincemen, egyesével kitapintom a csigolyákat, számolok, remegek, fájok. Apró kis göcsörtök, kiállnak belőlem, én állok ki belőlük, egyek vagyunk, sokan. Együtt lélegzünk. Azt is minek? Kalitka, hogy nem tudod megállítani a saját lélegzeted, akkor sem, ha nagyon akarod.
Sosem fogom megérteni az érzéseket.
Sosem fogom megérteni az érzelmeket.
Olyan miért nem van, hogy valaki csak úgy megjelenik, érezteti velem, hogy érdeklem [úgy, ahogy én szoktam másokkal] és akkor hirtelen megjelenik a rajzfilmbeli kislámpa a fejem felett és mondom neki: igen.?
Nem tudom, milyen dolog egy randevú. Mi különböztet meg egy találkozót egy randevútól? Kimondottság? Butaság.
A vallást sem fogom megérteni sosem. Mindegyik egyház erőlteti a szabályait az emberekre. A kitalációkat. Paradicsom, pokol, Nirvána, megbocsátás [na de ki bocsát meg?], Isten [Isten? ki az? egy öregember fent az égben? vagy többszáz van belőle? és ők irányítanak mindent? akkor minek az emberi tudat? lehetnénk robotok is, akár.], legendák [persze, Noé bárkája meg hat év egy fa alatt, aztán megvilágosodás, igen, hihető, persze]. Nem hiszem. Tudomány. Az magyarázható. Érdekes, túlvilág sincs, mégis félek néha éjszaka.
Miért nem lehet csak szeretni egymást?
Van egy Macskám. Szürke, selymes. Nagy szemeivel ül, néz, dohányzik, szeret. Tökéletes Macska Ő. Mert ő csak szeret. És nem tudjuk, mik vagyunk mi. Csak két lélek, találkozott, szerelembe esett, ragaszkodó.
Február 10-én volt egy pillanat az életemben. Egy Pillanat, így, nagy pével. Amikor hirtelen felfogtam, hogy én vagyok én, ki vagyok, mi vagyok. Szép a napsütés. Ez tartott három másodpercig, majd robogtam is tovább.
Szeretnék érteni mindent. Tudom, ez önző dolog és lehetetlen. De van időm. Van kedvem. Van motivációm.
Szar. Szar. Szar.
Magashegyi Underground mondja: “Szíved spammel van tele…”. Valószínűleg én is csak egy spam vagyok, tudom már.
Mindennek jelentést biztosítok, miközben semmi nem jelent semmit. [A mindent.] Senki nem akar utalni semmire [a mindenre], miközben a párbeszédek 50%-a utalásból áll.

7 megjegyzés:

Névtelen írta...

Mindössze EGY nap erejéig olyan kíváncsi lennék arra, hogy milyen lehet úgy élni, hogy CSAK a földi létünkben hiszünk...

Névtelen írta...

Egészen nehéz lenne az az egy nap, azt hiszem.

PaPe írta...

Én minden napomat így élem meg.

Timi írta...

Ez nem is igaz..a Kakaóban hiszünk..;) :)

PaPe írta...

Igaz, de az kézzel fogható, szó szerint. Meg tudományosan megmagyarázott a létezése. :]

Timi írta...

Ez igaz:)

Timi írta...

Ez igaz:)