2011. április 19., kedd

Szeretlek, Duna.

Testeket magába fogadó, emberi és állati hullák otthonául szolgáló, olajszerű, kéklő-zöldlő gyönyör. Ez lesz a temetőm egyszer.

Senkid sem vagyok Neked.

Szíveket rajzoltam két műanyagdarabra.

Jelentem, minden oké. Tényleg.

2 megjegyzés:

Timi írta...

Beleszerettem ebbe az írásodba, nagyon.

Captain írta...

osztom. :)