Á.

Á = csak egy ‘Á’-hang, amit könnyed legyintés és egy álmosoly kísér.

Jelentése: Tudod, hogy van valami bajom, de inkább nem mondom el neked, mert valószínűleg csak én gyártottam az agyamban belőle bajt, nem akarom, hogy neked is az legyen.

Még Morrison’sban elkezdtünk egy beszélgetést, tudod. Akartam mondani [vagy lehet, hogy mondtam is, nem emlékszem, túl sok volt az etanolból], hogy még egyszer, korábban kérdezted, hogy zavar-e, ha találkoztok. Erre én azt válaszoltam, hogy nem fogom megmondani senkinek, hogy kivel találkozhat. Milyen diplomatikus, nem?
A lényeg az lett volna, hogy nemrég négy, egymástól teljesen független ember kérdezte tőlem, hogy ha te tudod, hogy nekem az fáj, ha ti találkoztok, akkor miért teszed. És akkor elmeséltem nekik ezt a fenti kérdés-választ.

Te vagy az, aki azt mondja magáról, hogy mindent tud rólam, belém lát, tudja, mi bújik meg a “Mindegy”-ek és a “Hagyjuk”-ok mögött. Nevettünk már mi olyan emberen, aki azt hitte, hogy mindent ért, aztán mégsem volt így, de valamiért rólad mindig azt hittem, hogy tényleg érted őket. Azt hiszem, nem érted. Akkor nem kérdezted volna, miután levágtad a hajam [by the way tényleg csak nőnie kellett picit, most már egész kezelhető], hogy de mi mindegy. Hát ez.

Ez csak nekem probléma, nem kéne, hogy fájjon, hogy jóban vagy vele, velük, találkozol vele, velük. Ez az én problémám, ezért játszottam [?] a megsértődöttet, ezért voltam morcos, ezért nem kerestelek, ezért volt az egész. Ezt magamban kell feldolgoznom, ebből nem kéne problémát csinálnom, hiszen szabad ember vagy, azt csinálsz, amit szeretnél. Az agyamat meg helyre teszem, legalábbis próbálom.