Life is like a bite.

Ha feldobod, piros, ha leesik, semmi…

Még jó, hogy ilyen puha a párna, könnyen szívja fel a könnyeimet.
De ne sírjak, mondod.
Nem úgy megy az. Szabadságot kérsz tőlem. Hogy bármit megtehess. Persze szeptembertől már minden rendben lesz, akkor már elég lesz.
Én meg is adom, az egészet. Azt teszel, amit akarsz, amikor és akivel szeretnél.
Csak fáj.
Csak fáj, de nem érdekel. Hagyom, hogy azt tedd, amit szeretnél, mert szeretlek ennyire.
Csak fáj, de mindenki leszarja, hogy nekem fáj. Mindenki azt tesz, amit szeretne.
Én sem szerettem, mikor megmondták, mit NEM tehetek. Éppen ezért bárki bármit tehet, én senkinek sem fogom mondani, hogy NE.
De persze azt nem mondhatom magamnak, hogy ne fájjon, mert buta ez a lélek itt bent, gyakran teszi ezt a fájásdolgot.
Mit tudok tenni?

És várok, csak ülök. És várok, csak ülök.