2011. szeptember 30., péntek

És akkor jött a tegnapi filozófia-előadás, azaz A vallásról part two.

vallás

Egy részlet a tegnapi előadásból, ahol Istenről tanulhattunk. Persze én megkérdeztem, hogy de mégis melyikről, amire azonnal is kaptam a választ, hogy a keresztény kultúrkörből, amit nem igazán értek, hiszen az isten-létet lehet általánosságban is magyarázni, mint egy bizonyos létező feljebbvaló, na de annyira nem akartam kötözködni. [Ez itt fent Pascal tétje.]
Megjegyzem, kifejezetten aktív voltam az órán. [A fakultatív házi feladat pedig az, hogy érveljek az evolucionisták mellett. Fogok.]
[Az előadás innen letölthető.]

Csak egy dolgot kérek, !ne! akarja senki lenyomni a torkomon azt, hogy hinnem kell.

4 megjegyzés:

Névtelen írta...

Kant már átvágta a gordiuszi csomót, amikor azt mondta, hogy egyiket sem lehet bozonyítani.
Az evolúció mellett mióta kunszt érvelni, ha még hittanórán is azt tanítják (odatéve Istent a legelejére persze)?

Aurelio

Névtelen írta...

Senki nem érthet meg egy nála magasabb fejlettségű idegrendszerrel bíró lényt. Te kiismerheted a kutyádat, de hiába olvasol neki Adytól verseket, nem fog elérni a tudatáig. Ugyanígy, te sem fogod megérteni az istent vagy ha így jobban tetszik, Istent.

A Rabbit hole című filmben a gyereküket elvesztett szülők csoportjában az egyik pár azzal magyarázza fiuk halálát hogy Istennek szüksége volt még egy angyalkára, ezért hívta magához, mire Nicol Kidman: Miért nem csinált csak úgy egyet? Még egy angyalt. Hisz mégis csak ő Isten. Miért nem csinált csak úgy még egy angyalt? Varázsolt elő egyet...
Ettől mindenki padlót fogott, mert az emberek, ha lehetőségük van rá, akkor kitalálnak valamit amiben lehet hinni és jobb mint szembenézni a tényekkel.

Arról nem tehetsz hogy nem hiszel a keresztény Istenben. Az érzések nincsenek akaratlagos szabályozás alatt. De arról hogy hívő embereknek hangot adsz a velük ellenkező véleményedről már tehetsz. Ezt kellene tiszteletben tartani. DE az ember már csak ilyen. Feszegeti a határait. Addig provokálja a másikat míg ki nem rajzolódik a határ ami megmutatja, meddig mehetünk el a másiknál.
Tanároknál ezt nem szabad eljátszani mert ha megérzik hogy a határokat feszegeted, akkor destruktív személynek könyvelnek el. Ne hidd el ha azt mondják "Nyugodtan mondjátok el a véleményeteket. A vita jó". Nem. A tanár rebellis lény. Mindig igaza kell hogy legyen mert tanári diplomája van.

PaPe írta...

Én elfogadom azt, ha valaki hisz Istenben.
Ugyanígy el kéne fogadni azoknak is az én véleményemet, akik hisznek.
Ők állandóan azt akarják lenyomni a torkomon, hogy "hinni jó, hinni kell". Akkor én miért ne mondhatnám ki/írhatnám le, hogy szerintem meg nem?

myrthill írta...

múlt héten ugyanezt a táblázatot tolták be nálunk is, csak döntéspszichológián.. népszerű!