2011. szeptember 26., hétfő

A vallásról.

A vallás:

Szigorú szabályrendszer, ahol vallásonként különféle büntetés vár rád [a Pokolba kerülsz, következő életedben patkány leszel, stb.], ha nem tartod be az előírásokat. Központi alakja egy [vagy több] [kitalált] személy [Isten/Allah, görök istenek, Ré és barátai, hindu istenek, napestigsorolhatnámúgyhogysatöbbi], aki[k] teremtette[‘k] a világot és irányítja[‘k] azt. Szertartásokat kell végezni, de ha elrontod/kihagyod, akkor bizony ugyanúgy jár a bünti, mintha nem tartod be a szabályokat [miszerint hurcold el a hátsódat minden vasárnap templomba, vagy fetrengj egy imaszőnyegen naponta ötször Mekka felé [persze ehhez ajánlott a Mekka-iránytű beszerzése], vagy ne bántsd a tehént, mert lehet nagyanyád is].

A vallás:

Kapaszkodó a bizonytalan embereknek. Nem hisz/bízik magában, ezért egy/több olyan valakihez fordul, akire ráfoghatja szerencséjét/szerencsétlenségét, akin keresztül megmagyarázhatja az olyan dolgokat, amiket nem ért [vagy ő vagy a világ].

A vallás:

Habzsidőzsi. Értsd: a különféle egyházak általa szereznek pénzt a megélhetésükhöz. [Megélhetés alatt most azt értem, hogy minél csicsásabb templomot építhessenek [európai egyházak, persze kivéve a reformátusokat], vagy hogy Columbia cipőben surranhassanak a Váci utcában, könyveket osztogatva [persze azt is jópénzért], a zsidók évszázadok alatt kialakult viszonyát a pénzzel most inkább nem fejtem ki.]

Sosem fogom megérteni, hogy miért alakultak ki a vallások, azt meg végképp nem, hogy mai világunkban miért hisznek az emberek [bennük]. Hiszen egyiknek sincs tudományos magyarázata, sem egyéb hiteles forrása [na igen. A Bibliát akár én is írhattam volna, ebbe beleértem a benne szereplő pornórészleteket is [igen, vannak].]
Sosem fogom megérteni, miért jó, hogy valaki vasárnaponként elmegy a misére/istentiszteletre, meghallgatja a papot, aki a Bibliából idéz, [persze a szövegre már senki nem figyel, sőt, sokan várják, hogy vége legyen már, de persze eljöttek, mert ez így szokás, meg ugye a szabályok [jaj, csak a Pokolba ne!]] és aki utána pénzt gyűjt be [az egyház részére [azt, hogy miért, azt sosem mondja el az atya, egyszerűen “az egyház részére”].
Sosem fogom megérteni a képmutatókat, akik gyakorló hívőnek állítják be magukat [megteszik a szokásos rítusokat], közben pedig vedelnek/drogoznak/ribancok/haddnefolytassam.

Valaki el tudná nekem magyarázni, miért jó, hogy léteznek a vallások, és miért jó azoknak, akik hisznek is bennük?

Kérem szépen.

[A bejegyzés megszületett, csak mert ennyivel tartoztam az olvasóknak, illetve tartozom most magamnak annyival, hogy nem adom fel. Meg anno Captain nagyon kíváncsinak tűnt a véleményemmel kapcsolatban. Íme hát.]

7 megjegyzés:

979 írta...

Írásban nem, mert úgy túl hosszú lenne, de elég sok oka van, és elég nagy irodalma is. Majd legközelebb, ha összefutunk :)

Captain írta...

Oh, én nem leszek ilyen szűkszavú mint 979 :) Sőt. Igen, anno érdekelt, és még mindig érdekel, hogy mit gondolsz erről, és ha ez továbbviszi a blogodat, akkor még sok minden érdekelhet :)

A vallás maga nekem is hasonlót jelent, mint neked. Viszont ettől még megvan minden vallási filozófiának a maga szépsége és megfontolandó része, hasznos tanítása, más kérdés, hogy ezeket hogyan magyarázzák és gyakoroltatják a vallási vezetők.

Kapaszkodó a bizonytalanoknak... igen. Meg kielégíti a régi igényt a közösségérzetre. Veszélyes, ha túl magas szintre szökik, lehet hasznos is, ha nem nyelnek be mindent automatikusan a drága hívek.

Oh és persze a pénz... ez mindig is naaagyon szúrta a szememet a refiben. Tele vannak pénzzel és közben a szegénységről meg alázatról pofáznak, miközben a főigazgató addig csűrte- csavarta, hogy ma a Parlamentben ül és nem mellesleg ő az egyik nagybecsű írója az egyháztörvénynek. Blöeh.

Hogy miért alakultak ki vallások? Ezt szerintem elég könnyű megérteni, a régi kor emberének kellettek magyarázatok, biztos pontok, láthatatlan vagy látható erők, amiknek olyan dolgokat tulajdonítottak, amikre akkor nem találtak magyarázatot. A hatalomgyakorlásnak is igen kellemes módja volt a túlvilági erőval való riogatás. És igen, a Bibliában van pornó, mégpedig elég kemény.

A képmutatókat én sem fogom megérteni. Meg azokat sem, akik úgy azonosunlak kereszténydemokrata elvekkel, hogy ők maguk deklaráltan nem hiszen Istenben.

Én ettől függetlenül hiszek egy felsőbb erőben, de sok esetben undorodom attól, ahogy a vallási vezetők gyakoroltatják a hívekkel a vallást, ahogy rájuk telepszenek és kiszipolyozzák őket. Ahogy arról vitatkoznak, azon háborúznak, hogy melyik a béke igazi egyháza. Hogy kinél van az igazság.

Nem hiszem, hogy bármilyen felső erő (legyen ez Isten, kulturális szempontból könnyebb annak hívni, de lehet Allah vagy amit akarsz) akaratát mi itt meg tudnánk érteni. Magunkra nézve talán, másokra nézve viszont biztosan nem. Nem tartozok semmilyen egyházhoz / felekezethez, és nem is szeretnék.

Huh. Hosszú lett. :)

PaPe írta...

Igen, a vallások bizonyos tanításai nekem is tetszenek, sőt, van, amit át is vettem tőlük, de ugye ott van mellette az, amit Te is nagyon jól leírsz, miszerint mindent le akarnak nyomni hívőik torkán [amit nem értek, miért nem sokallanak].

Felsőbb erőről sokat gondolkoztam, de egyelőre nem nagyon érzem úgy, hogy lenne, én azt tartom, hogy mindenki maga irányítja az életét, nincs olyan, hogy "Sors" vagy "direkt véletlen". Bár ez betudható egocentrikus világképemnek is. [muhaha.]
Persze valószínűleg ez a nézetem később változni fog, ahogy egyre többet megismerek a világból és önmagamból.

Captain írta...

Elfogadni és megélni a változást fontos. Nem maradunk örökre ugyanolyanok. :)

everyday_normalguy írta...

Miért kellene, hogy jó legyen a vallásosaknak az, hogy van vallás? Mi van, ha egyszerűen az élet olyan részének tekintik (tekintjük), mint a légkört, ami csak úgy van?

Ha történelmileg nézed a vallások, a filozófia és a tudomány alakulását, ezek elkülönülése valójában egy viszonylag új dolog, és megfigyelhető, hogy a vallásos magyarázat a gyakorlatias kérdések egyre nagyobb köréből szorul vissza. Ugyanakkor egyrészt a tudomány nem tud választ adni az élet nagy kérdéseire, másrészt természeténél fogva, a tudomány világgal kapcsolatos tudása mindig is korlátos lesz - ez bőven hagy elég teret a vallásos világmagyarázatra az arra fogékony emberek körében. A saját szavaimmal: nem tudom elképzelni, hogy mind az a szépség, amit a világban látok, egy véletlen eredménye lehet. (Erre rögtön rá lehet vágni, hogy akkor a sok szenvedést is ugyanabból a forrásból vezetem-e le... Na erre nem tudok mit mondani.)

A vallás, mint politikai eszköz, társadalomformáló erő jelensége megkerülhetetlen történelmi-politikai folyamatok értelmezésekor. Az intézményesült egyházak az én véleményem szerint valójában kifelé és befelé is politikai alakulatként viselkednek. Szerintem leginkább ez az, ami a nem vallásos emberek figyelmét olyan gyakran tereli a vallás kérdésére. Ugyanakkor ennek a politikai funkciónak a kritikájához nem kell kívülállónak lenni vagy a vallásosságot megkérdőjelezni (ami persze nem azt jelenti, hogy nem is lehet/kéne).

979 írta...

Pape, te különben is valami kakaóizében hiszel, nem?

sp írta...

Saját posztban válaszoltam e bejegyzés kapcsán.