mitől lesz ember az ember? a cselekedetei teszik azzá, aki? de akkor mihez viszonyíthatunk? a körülöttünk lévő dolgokhoz? hiszen azok folyton cserélődnek… a ruhák elszakadnak, a bútorok összetörnek, az ételeket megesszük, a tárgyakat elhasználjuk, elköltözünk. a minket körülvevő emberekhez? tudjuk, hogy semmi sem örök, így a kapcsolatok sem, így sosem ugyanazok az emberek a barátaink, a szerelmünk, a családunk [mi a család? adott vérkötelék vagy szabadon választott dolog, ahol nem hogy vérnek, de még papíroknak sem kell összekötni minket?]. de ha mi sem vagyunk folyton ugyanazok, hiszen a viszonyítási alap mindig változik, akkor a többiek sem ugyanazok. így büntethető-e az a gyilkos (?), aki harminc évvel ezelőtt megölt valakit, de azóta családja van, gyermekei, barátai és a külvárosban éli szürke életét? vagy ugyanaz-e az alábbi öt képen szereplő szőke fiú? ugyanaz-e a az ötéves lilapulóveres, mint a tizenöt éves szerkesztőségben ülő, és az ugyanaz-e mint a kamerába mosolygó húszéves?
[huh! voltak korszakaim. –.–’]
azért vesznek azok körbe, akik, mert az vagyok, aki; vagy azért vagyok az, aki, mert azok vesznek körbe, akik?
fiatalabb kockás inges új közegbe került, sok idő kellett neki, mire sikerült barátokat találnia, de ez nem zavarta túlzottan, hiszen hozzá volt szokva; a szürkepólós fiúnak volt egy nagyon fontos barátnője, akivel mindent megbeszélt és voltak “egyéb” barátai, akikkel szeretett ide-oda eljárogatni, ekkor gyakran lejárt segíteni egy közösségi helyre is; az idősebb kockás ingesnek több barátja van, de mindegyikkel más-más dolgokról beszél.
nem ugyanúgy viselkedik egyik fiú sem, mégis ugyanaz az ember lenne? mert ugyanazt a nevet viseli és ugyanazok a szülei?
hiszen a sejtjei sem ugyanazok. mindegyik cserélődik, az egyik lassabban, a másik gyorsabban, de a készlet sosem ugyanaz. [nem beszélve a májáról és az agysejtjeiről, azok külön rendszerben élnek.]
ugyanaz-e az én? az egyén? az individuum? csak mert ekkor így reagál egy dologra, máskor meg úgy ugyanarra? egyszer szereti az ibolya illatát, máskor meg ki nem állhatja? vagy csak hangulat kérdése az egész? most a “rossz-kedvem-van-én-vagyok”, holnap meg a “kicsattanok-a-boldogságtól-én-leszek”, ahogy voltam 2007. május 12-én is? csak előhúzzuk az egyénünket a szekrényből? vagy sosem vagyunk ugyanazok? innen van a közhely, hogy “Mintha nem is te lennél!”?
nem hiszem, hogy később ez más lenne. nem hiszem, hogy ez csak az érés folyamata. a tapasztalásé. hiszen folyton érnek minket benyomások és később is ugyanígy változik a környezetünk.
kik vagyunk?
ki vagyok?
te ugyanaz vagy, mint akit megismertem?
te ugyanaz vagy, mint amikor elkezdted olvasni ezt a blogot?
2011. október 24., hétfő
What makes us us?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
4 megjegyzés:
Nekem is olyan cipőm van! :)
Egyébként baromi érdekes amiket írtál..így még sose gondoltam bele, de annyira igaz. Annyit változunk az idők folyamán, köszönhetően az embereknek akiket megismerünk és a dolgoknak, amik velünk történnek..és mindeközben lehet, hogy teljesen elveszítjük az embert, akik voltunk.
De ez valamilyen szinten szerintem jó...legalább nem vagyunk unalmasak :)
"Mi a család?"
Közösség, amit nem te választottál. S mivel nem te választod, ezért bármikor megváltoztathatod összetételüket, lecserélhetsz egy személyt egy másikra. Tudom, ez a "vér kötelez"-elvnek ellentmond, de mivel szinte nincs olyan ember, aki ne lenne halálosan rosszban valamely családtagjával, ezért szerintem ez a szemlélet nagyon is helytálló.
Korszakad meg igen, voltak. :) De így jó ez. Csak fejlődés útján tapasztalod ki mindig a jobbat. S ez a tapasztalás nem tudatos szerintem. Nekem gimis elsősként még frufrum volt és zselézett hajam, s felbírtam venni egy teljesen testhez simuló, szar kínai fekete pólót, amin glitterekkel ki volt rakva, hogy "BOXING". :D Nem úgy mondtam le róla vagy a zseléről, hogy fújj, ezek nem jók. Hanem egyszerűen találtam jobbat. S olyankor visszagondoltam a múltra, hogy wow, olyan is volt. De szerintem egyértelmű magyarázattal én sem szolgáltam. :D
Micsoda képek! :)
Szerintem van egy alapvető indulócsomag, vagyis a háttér, az alap-élmények, az emberek, akik körülvesznek... utána pedig Te, és kevésbé Te. Te a választásaid, a döntéseid következménye vagy, egy formálódó de mégis állandó anyag, amit legalább annyira befolyásol a környezete, az átélt élmények, a mindenféle pozitív és negatív hatások, mint az, hogy mindezekből mennyit akarsz elhinni vagy magadévá tenni. Egy szinten te döntöd el, ki vagy, ki akarsz lenni és hogy az hogyan, de van egy pont, amin túl nem tudsz dönteni, mert adja magát a dolog. És itt most nem arra gondolok h pl. szőke vagy, mert azt meg tudod változtatni, hanem hogy hogyan reagálsz bizonyos dolgokra, mi az alapvető gondolkodásod, stb.
Ez elég érthetetlen lett.
Megjegyzés küldése