2011. november 13., vasárnap

Na az ilyeneket…

miképp aranymellű fülemülék zengik EgyIsmeretlenDél-WalesiKöltőAkitRandomTaláltamDeMenőHaIderakomMinthaIsmerném-szonettjeit bársonyhangjukon bele az ébenízű éjbe és kékszagú virágok bontják szirmaikat a távoli mező közepén, testünk, így lényeink is egyesülnek ebben a nihilben, mint egy EgyLatinSzóAmitMostKerestemAzIdegen-SzavakPontHun-szerű robbanás, amit csak a kölyöktündérek érthetnek, kik EgyMásikLatinSzóAmitMaHallottamElőször erdő mélyén, odvas fák törzsében élik ÚjabbLatinSzóAmitNemÉrtekDeAzértJóLeszIde életüket, szerelemtől és boldogságtól ittasan, szárnyaik alatt bújik meg a selyemillatú idill, amit kötöttek a manógyerekek, mint a nagymamák ódon kandallójuk árnyékában, ölükben macskájukkal, ki hű társuk volt, ahogy a tündéreknek is a fák és a virágok ÉsMégEgyébFaszságok.

…én kurvára utálom.

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Hát még mennyire utálnád, ha fordítanod kéne.
Aurelio