Mostanában három dolog foglalkoztat nagyon.
1.: Miért nem mentem [inkább] tanárnak?
Mindig akarok valami újat mutatni és örülök, ha észreveszem, hogy valaki megtanult tőlem valamit. És a tananyag mellett [szerintem] sok mást is tudnék átadni a kis nebulóknak. De buta voltam [bár lehet, hogy jól csináltam], és nem annak tanultam tovább. [De persze ezt majd a diploma átvétele után pár évvel tudom meg igazán.]
2.: Miért álmodok mostanában egyfolytában negatív dolgokat?
Megölnek, üldöznek, kínoznak, elhagynak. Miért ilyen szemétláda az agyam és kényszerít ilyen dolgok átélésére?
3.: Az emberek miért mindig az ajtóban állnak meg?
A buszon, a villamoson, az egyetem kapujában, a házunk kapujában (!), az irodák előtt. Egyszerűen képtelen vagyok felfogni. [Már kerestem erre konkrét pszichológiai magyarázatokat is, de csak annyit tudtam leszűrni belőlük, hogy az emberek szimplán hülyék.]
3 megjegyzés:
a hármashoz szólamlanék fel: az emberek nem hölyék, csak állatok, így minden zárt, új, idegen helyet kerülnek, és oda pozicionálják magukat, ahonnan a lehető legegyszerűbb menekülni. szerintem.
De a kapu előtt való megállás akkor nem illik a képbe. Az egyetem kapuja előtt állnak meg. Kint, a szabad ég alatt. Ugyanígy a házunk bejáratánál. Az utcán.
Nem értem.
Szerintem nem csak tanárként lehet kamatoztatni az egyes pontban leírt skilleket. Szuper, ha valakinek megvan ez a képessége, és ez mindenféle helyzetben, vezetőként és csapattagként is nagyon hasznos. Meg mondjuk a gazdasági végzettséggel is lehet tanítani, csak nem a közoktatásban.
Megjegyzés küldése