Egy hét vakság, három hét bébitáp.

Történt ugyanis, hogy pénteken bulizni mentünk, aminek hevében leesett a szemüvegem és nyomban el is tört a szára. Ekkor szomorú lettem (bár inkább ideges) és elindultunk hazafelé. Hazaérve egy rossz harapás közepette letört a jobb felső hetes fogamból egy pici darab.
Úgy gondoltam, hogy jó, akkor majd hétfőn mindent elintézek és lesz egy tartalmas és hasznos napom. Csináltatok szemüveget, meg kérek egy tömést a fogamra, hogy ne törjön tovább.
Elmentem tehát a SOTE Mária utcai fogklinikájára, mert úgy gondoltam, hogy ott ugye frissdiplomás vagy diplomához már közel álló fogorvosok látnak majd el, és az biztos jó nekem. Beadtam a papírjaimat, majd félóra várakozás után kaptam egy kartont, amit később beadtam az ambulancián. Vártam. Újabb fél óra után behívtak, kérdezték, hogy mi a probléma, én meg előadtam a helyzetem (szemüveget nem említve, mondjuk ez evidens). Megnézte a nagyon fiatal doktornő, majd mondta, hogy mivel ez tulajdonképpen egy szájsebészet, ezért ők nem tudnak ellátni, de menjek fel a másodikra és a _biztonság kedvéért_ csináltassak egy röntgent. Felballagtam, beadtam ismét a kartont, várakoztam egy újabb fél órát, majd megcsinálták a röntgent, ahol megtudtam, hogy ha akarnám sem tudnák betömni a fogam, mert ebben az intézetben nincsenek meg a megfelelő eszközök. (Mondjuk én picsahülye is vagyok a kérdéshez, valahogy nekem mindig összefolyt a szájsebészet meg a fogászat, de most már tudom, hogy míg előbbi a fogakat eltávolítja, utóbbi a megmaradást segíti.) Visszamentem hát a doktornőmhöz, megmutattam neki a röntgent, aki mondta, hogy menjek vele fogorvoshoz. Erre visszakérdeztem, hogy a Szentkirályiba menjek-e (mivel nyolcadik kerületi lakos vagyok, papíron oda tartozom), erre ő azt felelte, hogy:

“Ne! A Szentkirályiba ne! Saját fogorvoshoz!”

Itt erősen elgondolkoztam, hogy ugyan miért szólja le a kerületi fogászatot, hiszen oda vagyok beosztva, így ott látnak el ingyenesen (mármint a társadalombiztosítás ott fizeti a kezelést). Mivel _jelenleg_ nem tudok megfizetni egy saját fogorvost, én mégis elmentem oda.
A regisztráció után felmentem a megadott szobához, beadtam a lapomat, majd öt perc múlva kijött egy asszisztens, hogy

“a doktornő most már nem tudja fogadni (fél kettő volt. 13:30), de ha vissza tudnék jönni délután (kérdeztem, ez hány órát jelent, azt mondta, három), akkor _esetleg_ el tudnak látni, ha beférek az időpontosok közé, de ha nem (nem tudtam visszamenni, mert ugye mennem kellett az optikushoz), akkor adnék egy időpontot.”.

Na, kaptam is az alkalmon, mondtam, hogy akkor kérek szépen időpontot. Kaptam is. Október 15-ére. (Jelezném, hogy ma van szeptember 24., azaz három hétig várjak.) Ekkor megkérdeztem, hogy miért csak akkor, ha ide tartozom és addig máshova, ahol a TB-m támogatna, nem tudok menni, azt felelte, hogy ide az ország egész területéről jönnek és azokat részesítik előnyben, akiknek be van gyulladva és csapolni kell.

Tehát amíg nem rohad a szám, addig ne is merjek fogorvoshoz menni.

Eléggé elszomorodtam, de beletörődtem, hogy akkor ez van, megyek tovább, vár a szemüveges. Bementem az első üzletbe, ami szembe jött. Ott ma nincs szemvizsgálat, így szemüveget sem tudnak készíteni. (Mondjuk az ilyen akkor mifaszomnak van nyitva? Vagy azt várják, hogy szeptember végén elözönlik őket az emberek napszemüvegért?) Ezen a ponton elsírtam magam, természetesen az üzleten kívül. Mert nem elég, hogy három hétig nem merek enni, legfeljebb csak bébitápot, még vaksi is maradok.
Inkább továbbmentem és benéztem a következő üzletbe, ahol azonnal kiválaszthattam a keretet és máris megvizsgáltak, majd hívnak egy hét múlva, mikor végre kész a brillém.

Nevetséges.

Mármint az, hogy mindig ilyen problémáim vannak; meg az egész rendszer, úgy, ahogy van.