Tévedés. Azt, hogy mi a legszomorúbb, kifejthetném, de túl sok idő lenne.
Viszont az mindenképpen toplistás, hogy ide írtam egy olyan személynek, mint amilyen te vagy.
Sajnálatra méltó amit művelsz az életeddel és azokkal, akik közel álltak hozzád. És még mielőtt találgatnád ki vagyok, nem ismersz. Személyesen nem.
Viszont gondolkodj el azon, hogy még hány embernek fogsz szenvedést okozni, magadat pedig mártírnak beállítani. Kezdj új életet. Rajtad áll mikor teszed meg.
Én örülök annak, hogy írtál, mert szeretem a dolgokat és magamat is több szemszögből megfigyelni (akár mások véleményén keresztül), mert ez gondolkodásra (így javulásra is) késztet. Azt állítod, hogy nem ismerlek személyesen, ebből merem azt gondolni, hogy te sem engem. Így viszont nem teljesen világos, hogy hogyan mered ilyen bátran és határozottan kijelenteni azt, hogy rossz az, ahogy az életemet folytatom, illetve az, ahogy másokkal bánok/bántam. Én úgy érzem, hogy jó úton haladok, főleg azért, mert azok, akik fontosak voltak nekem (és akiknek én is fontos voltam), de időközben elveszítettük/elhagytuk egymást, kezdenek visszatérni az életembe, és dolgozunk azon, hogy jó legyen. (Ebben még béna vagyok, de igyekszem.) Úgy gondolom, hogy szándékosan még senkinek sem ártottam. És igen, ezt így ki merem jelenteni. (Az önkéntelen bántás pedig megtörténik, de már ebben is fejlődtem.)
Arra viszont kíváncsi lennék (és ha időd és kedved engedi, szeretném, ha válaszolnál erre:), hogy mikor állítottam be magam mártírnak. Ha a legutóbbi kapcsolatom megszűnésére gondolsz, azóta szerintem sem itt, a blogomon, sem pedig személyesen nem próbáltam sem magam sértettnek/jobbnak beállítani, sem pedig Őt rossznak.
Nem szeretnék új életet kezdeni, úgy érzem, egy jó és gyorsan fejlődő vágányon vagyok most. Mind barátok, mind párkapcsolat, mind egyetem, mind a családom, mind pedig a szakmám terén.
(És megint hiányzik egy vessző. De ezt tényleg csak zárójelben, nem szeretném, ha sértésnek vennéd.)
Igen, az emberek (mindenki) sokat hazudnak (maguknak is, másoknak is). Az igazi nehézség az, hogy az igazságról is csak benyomásaink vannak, ezért gyakran azt sem tudjuk megmondani, hazudunk-e vagy sem valamilyen ügyben.
Frappáns volt a vesszős riposzt, nagyon tetszett.
A hosszabb válaszod is.
Én e mögé a blog mögé egy igényes, érett, fejlődő embert képzelek. Csak azt sajnálom, hogy néha ez az ember pesszimistának tűnik. Úgy érzem, ha bizalmat szavazna magának és pozitívabban tekintene az életére, még többet érhetne el, vagy gyorsabban érhetne célba.
A hosszabb válaszod sokkal kevesebb pesszimizmusról árulkodott, mint amennyit eddig éreztem. Örülök :)
amikor ártasz másnak félrefordulsz, mikor magadnak, tagadod, mikor visszanézel nem látod az ember- köveket mikre tapostál. Gyermekként ezt tanultad, maszk mögött is önhazugság vagy, ez a természeted. persze nem csak neked, a nagy átlagnak, a tömegnek, a másokhoz viszonyulóknak mind. Ez normális. Teljesen átlagos vagy e szempontból. ;) Semmi szégyellni való nincs a tömegbe tartozáson. ( a helyesírásom nem téma mert japán bilentyűzeten tolom telón szóval a shift is kihívás újratelepítésig)
11 megjegyzés:
Az. Tapasztalom magamon.
igen.
Akkor te igen sűrűn véded magad nem?
Ebben a kérdésben a vessző hiánya a legszomorúbb. :(
Tévedés.
Azt, hogy mi a legszomorúbb, kifejthetném, de túl sok idő lenne.
Viszont az mindenképpen toplistás, hogy ide írtam egy olyan személynek, mint amilyen te vagy.
Sajnálatra méltó amit művelsz az életeddel és azokkal, akik közel álltak hozzád.
És még mielőtt találgatnád ki vagyok, nem ismersz. Személyesen nem.
Viszont gondolkodj el azon, hogy még hány embernek fogsz szenvedést okozni, magadat pedig mártírnak beállítani. Kezdj új életet. Rajtad áll mikor teszed meg.
Üdv,
L.
Én örülök annak, hogy írtál, mert szeretem a dolgokat és magamat is több szemszögből megfigyelni (akár mások véleményén keresztül), mert ez gondolkodásra (így javulásra is) késztet.
Azt állítod, hogy nem ismerlek személyesen, ebből merem azt gondolni, hogy te sem engem. Így viszont nem teljesen világos, hogy hogyan mered ilyen bátran és határozottan kijelenteni azt, hogy rossz az, ahogy az életemet folytatom, illetve az, ahogy másokkal bánok/bántam.
Én úgy érzem, hogy jó úton haladok, főleg azért, mert azok, akik fontosak voltak nekem (és akiknek én is fontos voltam), de időközben elveszítettük/elhagytuk egymást, kezdenek visszatérni az életembe, és dolgozunk azon, hogy jó legyen. (Ebben még béna vagyok, de igyekszem.)
Úgy gondolom, hogy szándékosan még senkinek sem ártottam. És igen, ezt így ki merem jelenteni. (Az önkéntelen bántás pedig megtörténik, de már ebben is fejlődtem.)
Arra viszont kíváncsi lennék (és ha időd és kedved engedi, szeretném, ha válaszolnál erre:), hogy mikor állítottam be magam mártírnak. Ha a legutóbbi kapcsolatom megszűnésére gondolsz, azóta szerintem sem itt, a blogomon, sem pedig személyesen nem próbáltam sem magam sértettnek/jobbnak beállítani, sem pedig Őt rossznak.
Nem szeretnék új életet kezdeni, úgy érzem, egy jó és gyorsan fejlődő vágányon vagyok most. Mind barátok, mind párkapcsolat, mind egyetem, mind a családom, mind pedig a szakmám terén.
(És megint hiányzik egy vessző. De ezt tényleg csak zárójelben, nem szeretném, ha sértésnek vennéd.)
Szatír lenne, nem mártír. Az más. :)
Igen, az emberek (mindenki) sokat hazudnak (maguknak is, másoknak is). Az igazi nehézség az, hogy az igazságról is csak benyomásaink vannak, ezért gyakran azt sem tudjuk megmondani, hazudunk-e vagy sem valamilyen ügyben.
Frappáns volt a vesszős riposzt, nagyon tetszett.
A hosszabb válaszod is.
Én e mögé a blog mögé egy igényes, érett, fejlődő embert képzelek. Csak azt sajnálom, hogy néha ez az ember pesszimistának tűnik. Úgy érzem, ha bizalmat szavazna magának és pozitívabban tekintene az életére, még többet érhetne el, vagy gyorsabban érhetne célba.
A hosszabb válaszod sokkal kevesebb pesszimizmusról árulkodott, mint amennyit eddig éreztem. Örülök :)
@SPF: az év hozzászólása :)))
Aurelio
amikor ártasz másnak félrefordulsz,
mikor magadnak, tagadod,
mikor visszanézel nem látod az ember- köveket
mikre tapostál.
Gyermekként ezt tanultad, maszk mögött is önhazugság vagy, ez a természeted.
persze nem csak neked, a nagy átlagnak, a tömegnek, a másokhoz viszonyulóknak mind.
Ez normális. Teljesen átlagos vagy e szempontból. ;)
Semmi szégyellni való nincs a tömegbe tartozáson.
( a helyesírásom nem téma mert japán bilentyűzeten tolom telón szóval a shift is kihívás újratelepítésig)
“Mi olyan jó az igazságban? Próbálj meg hazudni. A világ közös pénzneme.”
Ajánlom a Közelebb című filmet (ha még nem láttad)
Megjegyzés küldése