X-faktor. WTF?

Ma kaptam egy kedves telefonhívást az RTL klubtól, miszerint továbbjutottunk a következő fordulóba. Az X-faktorban. (insert my creepy face here.)

Történt ugyanis, hogy Tomival múlt héten szokásosan elmentünk a Könyvtár Klubba karaokezni és elénekeltük Amy Winehouse Rehabjét, majd két fiatalember felállt egy közeli asztaltól és közölte, hogy felvették az előadásunkat és majd várnak minket az X-faktorba. Mi zavarunkban (és az alkoholgőzben) megadtuk az elérhetőségeinket, mondván úgysem hívnak minket. (Nem is értem, hogy a gyönyörű, bájos és _egyedi_ interpretációnk miért ragadta meg őket, főleg, hogy végül kiderült, hogy az én mikrofonom valószínűleg ki is volt kapcsolva. Jó, mondjuk Tomi tényleg tud énekelni…)

Úgyhogy este megbeszéljük, hogy mennyire nem akar egyikünk sem elmenni cikiskedni (úgy érzem, a magyar faktorral kapcsolatban nem kell elmagyaráznom, hogy miért ezt a szót használtam itt) és hogy csak nevetünk egyet és lesz egy kissé kellemetlen hívásom a televízió-csatornához VAGY elmegyünk és mi leszünk a kedves, danolászó meleg párocska, akik egymás vállán sírják ki fájdalmukat, miszerint nem sikerült továbbjutniuk a következő körbe. (Miközben még azt sem tudtuk, hogy az “első kör” létezett.)

Ezért most mély lélegzet, este meg nevetünk sokat.