2011. május 27., péntek

És akkor bemutatom a…

… teljesen őszinte mosolyom, így 1:05–kor, az analízistanulás befejeztével.

hatökör.
Most pedig fogom magam, rajzolok egy irányvektort és elkonvergálom magam az ágyam felé. Szép estét, kedves sarokaldeterminánsok olvasók!

Update 1:14: Örülök, hogy a szemgolyóim külön életet élnek, és nem képesek egy irányba nézni. –.–‘

5 megjegyzés:

Névtelen írta...

Háát, vasárnap láttam a bejegyzést, és sosem hittem volna, hogy egy napon belül élőben is tanúja lehessek a "teljesen őszinte" (vagy inkább elragadó) mosolyodnak :))) Kicsi ez a Pest :P

Aurelio

PaPe írta...

Hol találkoztunk/láttál, kedves Aurelio?

Névtelen írta...

Nem találkoztunk, a hatossal utaztatok a Blaháig, én pedig szokás szerint késésben voltam a színházba :) De még nagyobb meglepetés, hogy egy és ugyanazon a villamoson az Oktogonnál egy városombéli (kellemetlen) ismerősbe ütköztem.

PaPe írta...

Nem tudom, ki lehetsz, de nyugodtan odajöhettél volna. (:

Névtelen írta...

El voltam fogódva...

Sosem tudtam kezelni az ilyen helyzeteket, és nem tudom, mit modhattam volna abban az öt percben: Jajj, de jó hogy látom, naccságos író úr, csókolom a kezsit-lábát, alázatos szolgája, én volnék az Aurelio ____-ból? Esetleg ha társai példájára uraságod is tart író-olvasó találkozót, megismerkedhetnénk egy kávé mellett. Ha nem előbb, majd biztos összefutunk valamelyik blogtalin, illetve ki tudja, lehet, hogy még valamikor ugyanazon a villamoson fogunk utazni.