“A menórák alatt egyesült a két test, mikor függönyholdfény vetült rájuk.”
Száguldottam az imént haza a munkahelyről [nem, nem a sztrádán, merthogy sosenem lesz nekem autóm, mert ön- és közveszélyes vagyok már magamtól is, hanem az alagútban, a zöld szörnyeteggel], piros rövidnadrágban baktattam a Kálvinon, a kávézókból bámultak a buzik, mindig bámulnak [fúj, milyen torz ízlésük van ezeknek, hogy bámulnak, bár valószínűleg csak megjegyezték, hogy “ezmiafaszomez?”], most meg leesett pár rizsszem a földre, mondtam is nekik, “ott is döglötök meg”, majd reggel felszedem, semmi energiám, volt még rántott gomba mellé, ebédre meg túróstészta volt, Ő főzte, mert Tőle mentem munkába. [Most tanul. Otthon. Én meg itthon szidom a rizsszemeket a földön.] Válaszolok gyorsan SPF levelére, alig van időm mostanában, munkamunkamunkaŐnémimókamunkamunka. Voltunk vasárnap a Pride-megnyitón is, ahol megtudhattuk, hogy Némedi Mari szerint még akár a… a… a… leszbikusoknak is lehet majd családjuk, illetve, hogy Hajós Andrásnak volt homoszekszuális kalandban része, ésésés megnézhettem másodszor az A Single Mant. [Jóvoltmostis.] Mitakartammégtejókakaó?! [Tamásfaszértmostírszrám. Egyébként szeretlek. ♥.]
Kéne pihennem, de nem fogok, mert péntekig mindig délutáneste meló, szombaton meg Hiperkarom. Ollé.
Tsókol anyád, Boris.
Ja, még egy tábla csokit azért bevágok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése